Körülbelül annyi idős lehettem, mint Lilla, amikor anyu orvosa közölte vele, hogy én valószínűleg a 30 éves kort sem élem meg. Ez mélyen belevésődött az agyamba, azóta rettegtem a 30-as számtól. Már elmúltam 30, de soha nem tudom, mire számíthatok. Anyukám és a dédnagyanyám rákban mentek el, a nagymamám is daganatos volt, ő meggyógyult. A szűrővizsgálatok előtt minden évben nagyon félek, és azon gondolkodom, ha pozitív lesz az eredmény, milyen elintéznivalóim vannak még. Lássuk csak, elindítani a céges teendőket, nehogy apu ottmaradjon ezzel az egésszel, előkeresni a férjemnek minden hivatalos papírt, garanciát stb… amire szüksége lehet, összeszedni a lányomnak mindenféle emléket egy dobozba levéllel, hogy legyen valamije rólam, elmenni életem utolsó Metallica koncertjére. Teljesen logikátlan és hasonló helyzetben felesleges dolgok, mert nem ezeknek kell egy bakancslistán lenni, hanem a családdal való közös élményeknek. Ahogy Lillánál. Hatalmas megkönnyebbülés ért eddig, mert mindig negatív eredménnyel távoztam az orvosoktól, akkor jöttem csak rá, hogy élek, hirtelen tele lettem tervekkel, amik persze nem a halál előtti teendőkről szóltak. Azon is sokat gondolkodom, ha velem is megtörténik az, ami anyuval, képes lennék-e végigcsinálni mindazt, amit ő? Kemoterápiák tömege, sugárkezelések. Akarom én ezt? Most, hogy már gyerekem van, nem mondhatom, hogy meg sem próbálom, de rettegek a gondolattól.

Épp ezért érintett annyira mélyen Lilla története. Sajnos nagyon is gyakori, hogy ilyen fiatalon távoznak közölünk, de ami még rémesebb, ha pici gyerekek mennek el, ilyen borzalmas betegségben. Az élet igazságtalan.

Annak ellenére, hogy Lilla története szívszorító, csodaszép is egyben. A sok megpróbáltatás után úgy dönt, az életet választja, ha csak rövid időre is szól a lehetőség. Egy gyógyszer hatására búcsút mondhat a fájdalomnak, de csak egy időre. Belülről pusztít, de hagy pár hetet Lillának, hogy megtapasztaljon olyan dolgokat, amiket rég nem, vagy amit még sohasem. Megismerkedik a szomszéd sráccal, akivel hamar egymásra találnak, de Lilla titka a fiú előtt ismeretlen marad. Lilla sorban teljesíti szeretettel megírt bakancslistáját, amit a családja és barátnője iránti elkötelezettség ihletett.

Az egész könyv teljes terjedelmében nagyon megható és tele van fájdalommal, ugyanakkor boldogsággal is. A mondanivalója nagyon mély és valódi, de nem egyszerű olvasni. Lilla az érzelmi skála legpokolibb részein is átesik, talán, ami a legrosszabbul érinti, a harag és a düh, ami teljesen természetes ilyenkor. Akárhányszor azt olvastam „élni akarok” a szívem tört darabokra.

Köszönöm az írónak az élményt és a tanulságot! Ez a könyv kívül-belül csodaszép.

Adatok:

Rácz-Stefán Tibor - Élni akarok!
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldal: 250