Sokszor olvastam már, hogy valaki azt írta, ez és az a könyv megváltoztatta az életét. Eddig nem értettem, most már igen. Nekem ez a könyv változtatta meg, ha nem is az életemet, de a gondolkodásmódomat mindenképpen. Hogy lehet egy könyv egyszerre ennyire szörnyű és gyönyörű? Volt, hogy a szívem szakadt meg, volt, hogy dühös voltam, elkeseredett, értetlen, és volt, amikor nagyon szerencsésnek éreztem magam. Szerencsésnek, mert ide születettem, biztonságban vagyok, nem háborús övezetben, vagy a zónában, vagy annak környékén.

Többször fordult elő, hogy le kellett tennem a könyvet, mert nem bírtam tovább olvasni. Több történet is megmaradt a fejemben a sok közül. Az egyik az volt, amikor egy házaspár gyerekekkel inkább Csernobilba költözött a háború elől, mert az is jobb megoldásnak bizonyult, mint végignézni azt kórházi dolgozóként, hogy más nézetek miatt csecsemőket hajigálnak ki az ablakból. Vagy éppen egy csecsemőt folyt meg saját anyja, mert a sírás miatt a menekülő csoport lebukna. Ez nem Csernobil miatt volt, de előkerült a történet elbeszélése közben.

Ljudmila Ihnatenko történetét a sorozatból már szinte mindenki ismeri. Nagyon jól vászonra vitték, a könyvben is nagyjából így szerepelt. Olvastam valahol, hogy a sorozat megjelenése után támadások érték őt, hogy milyen ostoba volt. Aki ilyet tesz, ajánlom figyelmébe ezt a könyvet.

Számomra teljesen elképesztő mennyire nem volt információ abban az időben, úgy általában, és kifejezetten az atomkatasztrófa kapcsán sem. Az emberek semmit nem tudtak az atomról, azt hitték, a békés atom, jó atom, nem bánt. Csak a háborús atomot ismerték. Nem tudták mi az a sugárzás, értetlenül álltak előtte. Úgy gondolom, senki nem hibáztatható, aki nem mozdult a beteg családtagja mellől.

Érdekes volt olvasni azt is, hogyan jöttek rá az emberek, hogy valami nincs rendben. A horgászok gilisztákat kerestek, de azok elbújtak, nagyon mélyen a föld alá. A méhek nem jöttek ki a kaptárból. Az állatok megvadultak. Ők érezték, hogy valami nincs rendben.

A katasztrófa és a sugárzás ellenére mégis többen visszaszöktek, mert nem tudták elhagyni otthonukat. Jobban féltek a háborútól, mint a sugárzástól, mert az láthatatlan volt számukra. Gondozzák az állatokat, termesztenek, élnek tovább, amíg Csernobil hagyja. Nem voltak képesek lemondani a hazájuk szépségeiről és adottságairól, mivel minden virágzott és minden termett, nem érzékelték, hogy baj lenne.

Nehéz megragadni a könyv lényegét és értékelést írni róla, amúgy is úgy érzem, kevés vagyok ehhez. Egy ilyen könyvet nem is lehet értékelni, csak levonni a tanulságot. Az emberiség legnagyobb ellensége saját maga.

Úgy gondolom, ez egy olyan könyv, amit mindenkinek kötelező lenne elolvasnia. Nagyon tanulságos és szívszorító, engem mélyen megérintett és nem tudom elengedni.

Adatok:

Szvetlana Alekszijevics - Csernobili ima
Eredeti cím: Чернобыльская ​молитва
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Oldal: 358
Fordította: Pálfalvi Lajos