Az első rész után nem is volt kérdés, hogy belevágok a folytatásba. Bár nem éppen Chelsea volt a kedvenc karakterem az előző részben, mégis szerettem volna, ha kap ő is egy boldog befejezést, vagy legalább olvashatok a sorsáról. Meg is kaptam, ebben a részben Chelsea lelki gyógyulása és új szomszédjával való kapcsolata áll a történet középpontjában.

Fülszöveg

Tényleg lehet barátság férfi és nő között?

A váratlan szakításom után arra vágytam a legkevésbé, hogy az új szomszédom az exemre, Elecre hasonlítson – pláne, hogy még nála is szexibb legyen. Viszont a modora és a viselkedése már egyáltalán nem volt olyan megnyerő, mint a megjelenése. El is neveztem magamban Mérges Művésznek. A két kutyája ugatásától pedig képtelen voltam aludni. Így nem is bántam, hogy látványosan kerül, mint aki tudni sem akar a létezésemről.
Aztán egy este kiderült, hogy Damien mindent tud rólam. A hálószobám falán lévő lyukon keresztül ugyanis fültanúja volt a terapeutámmal folytatott összes telefonbeszélgetésnek, így az én sármos festő szomszédom jól ismerte a legféltettebb titkaimat. És bár nagyon próbált távol tartani magától, tudtam, hogy ugyanúgy érez irántam, hiszen a szívdobogása nem csal.
Azt hittem, Elec már összetörte a szívemet, pedig nagyon is egyben volt, és még hevesebben kalapált Damienért. Csak reménykedhettem, hogy nem ő fogja végleg megsemmisíteni.

Vesd bele magad a sodró történetbe!

Értékelés

Nagyon jól indult a történet, Chelsea az újrakezdés küszöbén áll, így egy új lakás küszöbén is. Megkapja a legjóképűbb és legmegtévesztőbb viselkedésű szomszédot, aki pimaszságával hamar kedvelhető karakterré válik. Aztán valahol a könyv közepe felé elveszett az érdeklődésem. Miért? Ez a könyv kényelmes lett. Könyvek esetében ezt a kifejezést akkor használom, amikor nem feszeget határokat, nem történik igazi konfliktus, a karakterek kb. egy dimenzióban mozognak. Nincsenek sem térbeli sem érzelmi mozgások, a cselekménynek pedig nincs különösebb íve. A fő konfliktus egy általam nem igazán kedvelt húzás lett, azaz, az egyik szereplő eldönti a másik helyett, hogy mi a másiknak a jó. Ez nagyon klisés megoldás, illetve nem igazi konfliktus. A szereplők számomra nem voltak érdekesek, Damien az elején még igen, aztán nagyon hamar kiég a személyisége, nem tartogat semmi pluszt, Chelsea pedig teljesen átlagos. Nagyjából a könyv közepén megtörténik az, ami általában a könyvek 85%-ánál szokott megjelenni, így utána már csak szócséplés és oldalkitöltés következik. Nincs valódi dráma, inkább csak rózsaszín romantika és erotika, de a romantika sem abból a fajtából, amit szeretek olvasni. Damien valahogy átmegy olyan típusú férfiba, aki folyton érzeleg, ami nem összeegyeztethető a többi személyiségjegyével. Pedig meg kell jegyeznem, az elején nagyon tetszett, hogy végre itt egy okos, érdekes karakter, de később a könyv dialógusainak hangulata erősen langyos lesz.

Felmerül azért egy komoly téma is, amit spoiler nélkül nagyon nehéz körülírni, viszont szörnyen elgondolkodtató. A félelemről szól, és a feltételezésekről. Mi van, ha…? Végül is arra jutottam, hogy nincs jó megoldás. És nincs koreográfia sem az olyan esetekre, ami a főszereplővel is megtörtént, illetve a jövőben megtörténhet akár vele, illetve egy hozzátartozójával. Az életben minden lutri, de félelemben élni nem minőségi élet. Tetszett, ahogy az írónő elvarrta ezt a problémát, ügyes húzás volt.

Ami végigvitt a könyvön, az továbbra is az általam már előző bejegyzésekben emlegetett olvasmányos írói stílus. Attól függetlenül, hogy nem ez lett az írónőtől a kedvenc könyvem, mégsem tudtam megállni, hogy ne olvasgassam folyton. Érdekelt a végkifejlet, bár bizonyos szempontból kiszámítható.

Az epilógusban volt egy rész, amit 1/1 kihúztam volna. És itt jut eszembe, néha olyan szexuális utalások voltak benne teljesen lehetetlen helyzetekben, amire csak annyit tudtam mondani, hogy túl sok információ, ez nem kell már bele. Egy alapos szerkesztés és belenyúlás után egyébként ki lehetett volna hozni ebből egy 5*-os kötetet is, de így nekem egy középkategóriás romantikus kötetnek érződött. Elvárom a romantikus/erotikus könyvek esetében is – ha már nem fantasyt olvasok, és kicsit feszegetem a határaimat –, hogy azok legyenek erőteljes cselekményszállal megírva. Alapvetően a felmerülő probléma nagyon életszerű és a történet alapja szép, de másként osztottam volna el a feszültségpontokat a könyvben, így valószínűleg valódi konfliktusként érződött volna a férfi karakter vívódása, és nem csak amolyan menj-maradj játékként.

Ha döntenem kellene a fentiek fényében, mielőtt még elolvastam volna a könyvet, hogy belevágnék-e újra, akkor is megtenném, mert ez a szál erősen hozzátartozik az előzőhöz, illetve felvet egy újabb lehetőséget. Na, arra aztán tényleg kíváncsi vagyok!

Ha lesz még folytatás, én szeretettel várom!

Értékelés: 3,5/5⭐

A könyvet itt vásárolhatjátok meg. Beleolvasási lehetőség itt.

Adatok

Penelope Ward – A legkedvesebb szomszéd
Eredeti cím: Neighbor Dearest
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 352
Fordította: Kereki Noémi Valentina
Kötéstípus: kartonált
ISBN: 9789634574897