Van egy kis füzetem, amelyben rögzítem az olvasás közben felmerült gondolataimat. Általában csak kulcsszavakat jegyzek fel, hogy később, amikor a hosszabb értékelést írom, segítsen a gondolatok rendszerezésében. De mi van akkor, ha olyan könyvet olvasok, ami után nehéz megszólalni, vagy nehéz szavakba önteni, megfogalmazni a véleményemet? Ennél a kötetnél ennyit jegyeztem fel: Kényszeresség. Rögeszme. Paranoia. Üldözési mánia. Érzelmileg megterhelő. Zseniális. Szívszorító. Megérdemelte az összes díjat.

Fülszöveg

Mindig ​az a legfélelmetesebb, amiről a legkevesebbet tudunk.

Az óceán legmélyebb pontja a Marianna-árok fenekén lévő Challenger Deep. A skizofrénia egy mentális betegség, amely több tízmillió embert érint a világon. A Challenger Deep 10 916 méter mélyen van. A skizofrénia a betegek jelentős részénél serdülőkor táján jelentkezik. Az óceán legmélyebb pontján mindezidáig összesen három ember járt. A skizofrénia leggyakoribb megnyilvánulási formái a hallucinációk és a paranoid téveszmék.

Mit tehet egy szülő, amikor a fia azzal fordul hozzá, hogy valaki meg akarja ölni? Kihez fordulhatsz, amikor úgy érzed, hogy az apád és az anyád helyét álruhás szörnyek vették át?

Az óceán mélyén 2015-ben összesen tíz különböző díjat nyert Egyesült Államokban, köztük a legrangosabb irodalmi elismerést, a Nemzeti Könyvdíjat is. A fantasyk (Everlost), tudományos-fantasztikus történetek (Akcelerátus-trilógia) és disztópiák (Unwind) szerzőjeként ismert Shusterman új regénye viszont távolról sem a képzelet szüleménye. Egy fiúról szól, aki alámerül a világ legmélyebb pontjára. Tengeralattjáró és védőfelszerelés nélkül.

A Publishers’ Weekly magazin, amely az év könyvének választotta, kritikájában a regény hitelességét emeli ki, de a története és hangulata is örökre belevésődik az olvasók agyába.

Értékelés

Az egyik ok, ami miatt szerettem volna elolvasni ezt a könyvet az, hogy volt személyes tapasztalatom látni, milyen is a skizofrénia. Valójában csak töredékét láttam annak, ami valójában történt, de ha ezt a könyvet előbb olvastam volna, felismertem volna a jeleket, vagy tüneteket. Nehéz megragadni, hogyan is lehetne megfelelően visszaadni a könyv esszenciáját, mert annyira tökéletesen íródott meg, illetve a téma mibenléténél fogva is nehézkes megragadni a kezdő gondolatokat.

Régebben féltem a haláltól. Most attól félek, hogy nem élek.

A történetben megismerünk egy fiatal, tizenöt éves fiút, Cadent, aki ügyesen rajzol, nagyon intelligens és hatalmas a képzelőereje. A képzelete gyakran és egyre gyakrabban kalandozik el abszurd dolgok irányába, majd kényszerességet és rögeszmét csikar ki belőle. Elkezd furcsán viselkedni, lassacskán feltűnik a környezetének is a változás, de időbe telik, mire tudatosul mindenkiben, hogy probléma van. Eleinte remekül titkolja, de aztán az elméje azon része, amelyik mindig elkalandozik, teljesen uralma alá vonja a józanabbik felét.

Mérgekkel bombázzák az egész testedet abban a reményben, hogy kiirtják a betegséget, a többi pedig életben marad. A kérdés csak az, vajon a hangok elpusztulnak-e a méregtől, vagy istenigazából dühbe gurulnak tőle.

A fejezetek gyakran váltják egymást, eleinte nehéz kiigazodni mit is olvasunk valójában (ezt a többi értékelésből szűrtem le), de nekem egyértelmű volt. Egyes fejezetek Caden képzeletbeli birodalmát mutatják be, amit a valóságból vetít át, és azért zseniális az a megoldás, amit az író választott, mert pontosan azt mutatja be a zavart fejezetekkel, hogy mit él át ilyenkor egy skizofrén beteg. Hogy a gondolatok pont ilyen tempóban és követhetetlenül cikáznak, mint ahogyan a fejezetek váltakoznak, és ahogy Cadenben sem tudatosult mi ez pontosan, így az olvasóban sem feltétlenül. A meseszerű gondolatokat felváltják a külvilág eseményei, ahol betekintést nyerünk Caden családi és iskolai életébe, így tudhatjuk mi történik vele, de ezt is nagyjából, és sok mindent csak utólag tudunk meg, amikor Caden is, hiszen a könyv E/1-ben íródott, így amikor az elméje elkalandozik, nincs tudatában az eseményeknek, ekkor mi is elkalandozunk, hogy elinduljunk felfedezni a Föld legmélyebb pontját.

Azt hiszem, jobb a saját ostobaságunkban hinni, mint elfogadni azt, hogy a világ összes árulkodó jele sem elég ahhoz, hogy elkerüljük, ami ránk vár.

Ez a könyv sok mindenkinek segítségére lehet. Egyrészt, segít a megértésben, nagyobb empátiával fordulhatunk azok felé, akik hasonló gondokkal küzdenek, másrészt, segíthet felismerni időben a problémát. Ahogy a fentebb felsorolt gondolataim már gyanúra adhatnak okot, a leglátványosabb tünet mégis az üldözési mánia. Segíthet azoknak is, akik a skizofréniával vagy egyéb mentális problémával élnek. Van kiút, és van segítség, de soha ne féljünk a mentális problémáinkkal segítő kézért nyúlni. Ez nem szégyen, és mint ahogy a könyv is írja, sokkal többen küzdenek mentális problémákkal, mint gondolnánk.

Számtalan módon felvillanhat az „Ellenőrizd az agyat!” felirat, csak az a baj, hogy azt a sofőr nem látja. Mintha a lámpát a hátsó üléshez tartozó pohártartó aljára rejtették volna, egy hónapokkal korábban ott felejtett üres üdítősdoboz alá. Senki nem látja, csak az utasok, de ők is csak akkor, ha kimondottan azt keresik, vagy ha a zöld fény már olyan hosszú ideje világít, hogy megolvasztja a dobozt, és lángra lobbantja az egész autót.

Bár a történet érzelmileg megterhelő és nehéz olvasmány, rendkívül értékes és hasznos a hozadéka. Egyértelműen több lettem az olvasása után. Járjunk nyitott szemmel, és ha szükség van ránk, nyújtsunk segítő kezet, és ha nekünk van szükségünk segítségre, ne féljünk megtenni a kezdő lépéseket. Ha pedig észleljük valakinél a kezdő jeleket, ne habozzunk cselekedni. Minden perc számíthat!

Értékelés: 5/5⭐

A könyvet itt vásárolhatjátok meg!
Köszönöm a könyvet, Tilos az Á könyvek!

Adatok

Neal Shusterman: Az ​óceán mélyén
Eredeti cím: Challenger Deep
Kiadó: Tilos az Á könyvek
Oldalszám: 332
Fordította: Illés Róbert
Illusztrálta: Brendan Shusterman
Kötéstípus: puhatáblás
ISBN: 9789634102847