Mikor dől el kik vagyunk, milyenek vagyunk, merre tartunk? Az ember folyton változik – és remélhetőleg fejlődik –, de sok minden múlik a serdülőkorban szerzett tapasztalatokon, ekkor kezd bimbózni a személyiség azon része, amely összefüggésben áll a szerepválasztással, életcélok és hivatások megválasztásával.

Fülszöveg

A 17 éves Réti Iza a balett megszállottja, hetedik éve a budapesti Balettintézet növendéke. Nagyanyja, a Kossuth-díjas prímabalerina a maga erőszakos módján űzi-hajtja unokáját, hogy sikeres táncossá váljon. Az álmodozó, maximalista Iza nagy vágya, hogy az új tanévben ő táncolhassa el Mária hercegnő szerepét A diótörőben a leghelyesebb fiúnövendék, Tomi partnereként. A lánynak azonban komoly kihívója akad új, szigorú, orosz mesternőjük lánya személyében. A mániákus bizonyításvágy lassan megroppantja Izát, és az önmagáról alkotott kép egyre jobban összekuszálódik benne…

Értékelés

Haszán Míra egy olyan korosztály mindennapjairól írt könyvet, ahol egyes lelki sérülések és döntések komoly kihatással lehetnek a jövőre nézve. Sokat fejlődik ebben az időszakban a személyiség, és rengeteg az olyan pozitív és negatív tapasztalás, melyekből rengeteget tanulhatnak a középiskolás évek alatt. Sokan ekkorra vagy túl sok önbizalommal rendelkeznek, vagy túl kevéssel, de általában, aki túl kevéssel, azzal kompenzál, hogy másokon átlépve jobb színben próbálja feltüntetni önmagát. De mind jártunk középiskolába, mind tudjuk ezt. A táncosok világa egy külön, zárt világ, még ebben az amúgy is sérülékeny korszakban is. Ezt első kézből tudom, bár én a néptánccal próbálkoztam hosszú évekig (persze nem profi szinten), kétszer hagytam abba, ebből egyszer véglegesen, pont az olyan hatások miatt, amelyek a könyvben is megjelennek.

Az alapvetően szenzitívebb személyiségek hamar elbuknak egy táncos közösségben, ugyanis vannak a profik, a közepesek, meg azok, akik próbálkoznak (mint én). Ugyanez megjelenik a könyvben is, de lássuk, miről is szól Míra könyve.

A 17 éves Izának, családi nyomás hatása alatt telnek az évei a Balettintézetben, szinte már rögeszmésen ragaszkodva egy szerephez. Nagymamája folytonos intelmeinek köszönhetően vízválasztó eseményként tekint a válogatóra. Fél a megszégyenüléstől és attól, hogy nem fog tudni megfelelni sem a nagyanyjának, sem saját magának. A nagyanyja nevetségesen viselkedik végig a történet során, tulajdonképpen teljesen lehetetlen helyzeteket teremt, Iza pedig próbál lavírozni a lehetőségek között. Elérkezik a szereposztó válogatás, ahol végre közelebb kerül Tomihoz, a jóképű és tehetséges táncoshoz, így Iza minden álma (vagy vélt álma) egy csapásra teljesül. Az álom hamar rémálommá válik, nyomja a megfelelési kényszer, az elvárások egyre csak nőnek, melyek hatására a lány összeroppan. A barátokkal való kapcsolatok sem úgy alakulnak, ahogy elvárná, ráadásul a felkészülési idő alatt többször is búcsút kell mondania emberi oldalának. Kegyetlennek és embertelennek kellene lennie. Iza érzi, hogy ez nincs rendjén, de mindig lökdösi valaki hátulról – néha szó szerint –, hogy egy olyan úton haladjon tovább, amely nem igazán a sajátja.

Az út veszélyes irányt vesz, Iza mentális problémákkal küzd, ami a legrosszabbhoz is vezethet. Édesanyja és édesapja mindent megtesznek, hogy segítsenek, de az iskola tanulói és oktatói emberségből megint csak elbuknak. A táncosok többnyire csak a saját hiúságukkal foglalkoznak, elfelejtik, mi is az empátia.

Azért is mozgatott meg ez a történet, mert tapasztaltam én is hasonlókat táncos éveim alatt. A profik egyértelműen lenézték és lekezelték az ügyetlenebbeket, szemtől szemben megalázták őket, és a színpad széléről nevetgéltek az ügyetlenségeken. Az enyémen is. Belém égett. Ezzel nem tudtam azonosulni, mert ebben az esetben oda is jöhetett volna bármelyikük, hogy figyelj, ezt így és így kell, segítek neked. De nem ez történt. A könyvben is megjelenik ez, a versengés, a fitoktatás, a megbélyegzés. Bár Iza végül remekül helytáll, igazán szimpatikus személyiséggé válik, aki keresi a saját útját, végül a saját boldogságát választja, mindamellett, hogy az emberséget is. Nem felejti el, hogy ez egy fontos tulajdonság. Tomival kapcsolatban is példamutatóan dönt és gondolkodik, de nyilván kell egy kis idő, míg kitisztul előtte minden részlet.

Sok olyan téma felmerül, ami fontos ebben a korban; barátság, szerelem, énkép, testképzavar, étkezési zavarok, életcél, mentális állapot és a törődés fontossága. Ezért is ajánlom szeretettel főként a középiskolás korosztálynak, hogy olvassák el Míra könyvét, sok tizenévest érintő témát fel, valamint Mírának üzenem, csak így tovább!

Értékelés: 4/5⭐

Ha a történet felkeltette az érdeklődésedet, ezen a linken elérhető.

Adatok

Haszán Míra: Spicc/pipa
Kiadó: Móra
Oldalszám: 152
Kötéstípus: puhatáblás
ISBN: 9789634866626