Olyan sok érzelem és gondolat kavarog bennem a könyv kapcsán, nehéz szavakba öntenem. Bevallom, első ránézésre nem gondoltam volna, hogy ez a könyv ennyire fog tetszeni, mint amennyire megszerettem. A borító senkit ne tévesszen meg! Nem olvastam a fülszöveget, így a cover alapján egy sci-fire számítottam, nos, tulajdonképpen pont az ellentétét kaptam.

Fülszöveg

Csak a sötétség teheti boldoggá az embert – aki lát, iriggyé, elégedetlenné válik, és háborúba keveredik másokkal. E szerint az ősi tanítás szerint élik életüket egy bennszülött törzs tagjai egy eldugott szigeten. Minden csecsemő arcára a szemet elfedő bőrhéjat varr a sámán. A héj a biztonság, a héjat egy életen át óvni kell – nem szabad, hogy végzetesen megsérüljön. Amikor a törzsfőnök házasságra készülő lányát, Dyamit ez a szerencsétlenség éri, megdöbbentő dolgokat tapasztal. Hogyan titkolja el a törzs vezetői elől, hogy lát? Hogyan adja szerelme és barátai tudtára, mekkora vakságban élnek? Vajon elkerülheti-e, hogy ő is arra a szörnyű sorsra jusson, ami a szigetre tévedő idegenekre és a héjsérült bennszülöttekre vár?
A Föld 2 záróvizsga szerzőjének új, fordulatos kalandregénye.

Értékelés

Egy bennszülött törzs életébe csöppenünk, akik nem mindennapi életet élnek; már kisbaba korukban egy bőrből készült héj kerül a törzs tagjainak szeme elé, hogy vakon éljék le egész életüket, ugyanis az ősi tanítások úgy tartják, hogy annak, aki lát, megromlik a lelke. Így vakon, segítő eszközöket igénybe véve élik életüket elzárva a külvilágtól. Néha azonban történnek balesetek. A héj megsérülhet, és azt, aki látja a való világot, eltüntetik, mondván, meg kell szabadítani a gonosztól. A főszereplő Dyami héja is megsérül, amikor egy héjnélküli (máshonnan származó, látó ember) megsebzi, ezáltal eltávolítja Dyami szeme elől a bőrdarabot. A lány látni kezd, felfedezi a világot, és soha többé nem akar visszakúszni a sötétségbe. Szerelmét is felszabadítja, de a látásnak ára van. A titkot meg kell őrizni, így hazugságokra kényszerülnek, de a látás lehetősége egyre több hazugságra világít rá, és a fiatalok egész világa felborul. Az igazság felderítése közben sok mindenre bukkannak, és rájönnek, hogy az egész életük hazugságokra épült.

Pár évvel ezelőtt egy rendelőben várakozva a National Geographic egy cikkét olvasgattam, ahol arról írtak, milyen csonkításokat, kínzásokat kell kiállni egy-egy törzs tagjainak, hogy bizonyítsák bátorságukat, adjanak vagy elvegyenek státuszt, élvezetet, vagy hogy a hatalmat szemléltessék. Ledöbbentő, hogy míg én csak a micro környezetemig vagyok képes látni, egy másik kontinensen még nagyon is élnek elavult primitív törzsi szokások. Bár nyilván senki nem vagyok, hogy ezeket felülbírálhassam és elítélhessem, hiszen szinte szó szerint egy másik világban élünk, de vajon hol van az a pont, ahol az ember még szemet hunyhat ilyen bántalmazások felett, és azt mondja, ez rendben van, mert törzsi szokás? Vannak térségek, amelyek már elindultak a modernizáció útján és a gyerekeket nem kínozzák pl. hegtetoválásokkal, de még ott is különböznek családok, akik elvárják a rátermettség bizonyításának e módját.

Másik fontos téma a könyvben a rabszolgamunka és ennek ára. Vagy inkább a gyémántok ára. Vajon mi az ára a jegygyűrűnkben lévő gyémántnak? Vagy a tehetősebbek nyakláncain lógó hatalmas rubin cseppeknek? Hány élet megy tönkre érte? Bár nyilván ez nem csak a gyémántpiacról mondható el, hanem a tömeggyártott edzőcipőnkről is, hiszen nem egy országban dolgoznak a létminimum törtrészéért, az életben maradásért. Mi ez, ha nem rabszolgamunka?

És bár a fülszöveg kalandregényre utal, én inkább nevezném társadalomkritikának, mert miközben olvastam, számos olyan probléma felvetődött, amely igenis nagyban érinti az emberiséget. Azt gondolom, ez a könyv remek szociális érzékkel megírt történet, mely kapott egy kiváló stílust is. Elkezdtem olvasni, és nem bírtam letenni. Olvasmányosnak, érdekesnek találtam. A számomra újszerű írásmód üdítően hatott. Alapból E/3-ban íródott, de megjelennek a szereplők gondolatai E/1-ben, ezek pedig mindig egy külön bekezdésben csupa kisbetűvel olvashatók, míg a párbeszédeik csupa nagybetűvel. Úgy éreztem, több dimenzióból is érzékelem az eseményeket, nagyobb rálátásom nyílt a szereplőkkel kapcsolatos történésekre. Egy dolgot hiányoltam csak, az érzelmek nem jöttek úgy át, ahogy vártam volna, néha kissé tárgyilagosnak éreztem.

Összességében úgy gondolom, ez egy hiánypótló történet, örülök, hogy elolvastam és megismerkedtem Gáspár András Gáspár írásmódjával, remekül bánik a szavakkal, valamint mély mondanivalóval töltötte meg a könyv sorait.

Értékelés: 4,5/5⭐

Ha tetszett az ajánlóm, ez a link egyenesen a könyvhöz vezet.

Adatok

Gáspár András Gáspár: Héjnélküli
Kiadó: Móra
Oldalszám: 328
Kötéstípus: puhatáblás
ISBN: 9789634867791