A General Press Kiadó jóvoltából hozzánk is megérkezett Chris Carter nagy sikerű Robert Hunter sorozatának legújabb kötete. Ezúttal az FBI figyelmét is sikerül felkeltenie a gyilkosnak, de vajon mit szól ehhez kedvenc zsarupárosunk? Tartsatok velünk, hogy lehetőségetek legyen megnyerni ennek a zseniális kriminek egy példányát!
Fülszöveg
„Harminchét éve vagyok rendőr, és ez alatt nagyon sok borzalmat láttam, de ha választhatnék, hogy a halálom előtt mit töröljek az emlékezetemből, az ez lenne.”
A rendőrhadnagy ezekkel a szavakkal fogadta Robert Huntert és Carlos Garciát, a Los Angeles-i rendőrség nyomozóit, amikor pályafutásuk eddigi talán legsokkolóbb helyszínére értek. És ez még csak a kezdet… A két nyomozó hamarosan az FBI-jal karöltve igyekszik elkapni minden idők egyik legkegyetlenebb sorozatgyilkosát, akinek a vadászterülete határtalannak látszik; egy pszichopatát, aki számára az életek elvétele több vérontásnál – maga a művészet.
Értékelés
Chris Carter könyveit ebben az évben fedeztem fel magamnak, szintén turné keretein belül. Teljesen megmagyarázhatatlan sorrendben haladtam: elsőként a nyolcadik, aztán az első, majd a negyedik, és most a kilencedik részt olvastam el, mégis, ami a furcsa az egészben, egyáltalán nem zavart össze. Tulajdonképpen Hunter pár oldalas magánéleti „fejlődésén” túl semmi olyan nem történik, ami ne tenné lehetővé az össze-vissza olvasást, a lényegen nem is változtat, és az író hamar felzárkóztatja minden olvasóját az újabb történeteiben. Így, ha bárki úgy dönt, hogy elolvasná bármelyik, akár a legújabb részt, nem kell elölről kezdeni az egészet, lehet haladni, és érteni anélkül is.
[…] – Mi van? Azt hiszed, csak a puskáért mentem vissza a kocsihoz? – kérdezte fejcsóválva, majd kicipzárazta a kabátját, és az öklével megkopogtatta a kemény golyóálló mellényt. – Szó sincs róla! Elhoztam a második legjobb barátomat is. Tudod hogy hívják? Mr. Ma Nem Halok Meg. Nem véletlenül tartom a csomagtartóban.
Minden kötet egy kicsit más és mégis ugyanolyan. Ott vannak a visszatérő motívumok, mint például Hunter bemutatása, a „sokat olvasok”, az alvásproblémák, Garcia értetlenkedése, Blake kapitány idegesítő jelenléte, a nők, és persze a brutalitás. Ami mindig változik, az a gyilkosságok elkövetési módja és a gyilkos elmebaja, annak eredete. És most akad még egy dolog, ami kicsit feldobja a sztorit; a két nyomozó kénytelen együtt dolgozni az FBI ügynökeivel. Mint azt már minden amerikai filmből megtudtuk, az FBI-osok és a nyomozók gyűlölik egymást, itt sem történik ez másként, az ügynökök lekezelően bánnak Hunterrel és Garciával, ami nem kevés konfliktust – és persze vicces helyzetet – szül, főleg Garciának köszönhetően.
A gyilkos kiléte a könyv végéig ismeretlen marad. Érdekes volt olvasni a nyomozás menetét, hogyan derül fény indíttatására, céljaira, belső motivációjára. És mivel váltott szemszögből követhetjük nyomon az eseményeket, még izgalmasabb a történet. Különösen tetszettek a gyilkos nézőpontjából írt jelenetek, hogyan környékezi meg az áldozatait, és persze az áldozatok szemszöge is legalább ennyire hátborzongatónak érződött.
[…] Ez az ember a saját galériáját készíti, ahol kizárólag holttestek szerepelnek. A holtak csarnokát.
Az író lendületesen tárja elénk történetét, és mindig úgy szövi a szálakat, hogy ne lehessen letenni a könyvet. Hitelt ad az egésznek az a tény, hogy Chris Carter kriminálpszichológusként dolgozott jó néhány évig, így tökéletesen át tudja adni, hogyan is működnek a gonosz elmék – na és persze a nyomozók munkája.
Igaz, még nem olvastam a sorozat összes könyvét, az viszont egyértelmű számomra, hogy sok az ismétlődés, és nincs sok újdonság, vagy megújulás, és ha az író fent szeretné tartani az érdeklődést, muszáj lenne kis változatosságot belevinni a történetekbe a gyilkosságok menetén túl is. Üdítőnek éreztem az FBI jelenlétét ebben a részben, de némi friss történést várok; több terepmunkát, még több akciójelenetet, egy kis fejlődést Garcia személyében és több magánéleti részletet Hunter-fronton a megszokottakon túl.
Ha esetleg eltévednek, csak kövessék a vér szagát.
A függővég persze szinte „kényszerít”, hogy elolvassam a következő részt is, és így is fogok tenni, hiszen az apróbb hibái ellenére is nagyon szeretem olvasni Carter könyveit, mindig visszatérek a páros nyomozásaihoz.
Összességében ez a rész tetszett eddig a legjobban sztori szempontjából, viszont az ismétlődések kizökkentettek az elmélyülésből. Várom, mit tartogat számomra a következő kötet.
Értékelés: 4,5/5⭐
Ha tetszett az ajánlóm, ezen a linken megvásárolhatod a könyvet!
Adatok
Chris Carter: A holtak csarnoka
Eredeti cím: The Gallery of the Dead
Kiadó: General Press
Oldalszám: 344
Fordította: Szabó István
Kötéstípus: kartonált
ISBN: 9789634526575
Nyereményjáték
A sorozatgyilkosok néha túlszárnyalják az emberi fantáziát a vad tetteikkel. Minden állomáson találkozhattok valakivel, aki bizony eléggé megnehezítette a nyomozók és ügynökök dolgát! A megoldás a nevük!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
További állomások
Blogturné Klub
12.12. Hagyjatok! Olvasok!
12.13. Szaffi polca
12.15. Könyv és más
