Az első rész teljesen magával ragadott borzalmas könyvmásnaposságot okozva, így képtelen voltam a többi olvasmányomra koncentrálni, azonnal bele kellett vágnom a második részbe.

A helyzet itt is hasonló, mint az első résznél, a mozgástér elég szűkös, a cselekmény íve lassú, őszintén szólva tekintettel erre, nem indokolt a magas oldalszám, de amikor elolvastam a könyvet, mégis visszatértem volna.

A hangsúly Poppy és Hawke folyton változó és tüzes kapcsolatára korlátozódott. Az állandó évődés, ugratás szórakoztatónak bizonyult, egyáltalán nem bántam, mert többször hangosan felnevettem, főleg Kieran megjegyzései miatt, aki egy nagyon fontos és jól megalkotott karakter. Tetszik, ahogy a háttérben önérzetesen terelgeti Poppyt a megfelelő irányba, aki sajnos hajlamos elmenni a lényeg mellett. Poppy nem csillapodó kíváncsisága a saját és Hawke múltja iránt folyamatos kutakodásra kényszeríti, az elcsöppenő információkat összerakva pedig többször hamis kép alakul ki benne a múlttal és jövővel kapcsolatban. Ez helyenként zavaró, mert nem veszi észre a nyilvánvalót, pedig majd’ kiszúrja a szemét a valóság. Mindemellett egy végtelenül jószívű, önzetlen és bátor karakter ő, némi vérszomjjal fűszerezve.

Hawke továbbra is a férfias férfi megtestesítője, védi a barátait, óvja a népét és mindent megtesz a bátyja szabadsága érdekében. Kivéve persze egy dolgot; nem áldozza fel Poppyt. Udvarlása igencsak szórakoztató, a kémia a két szereplő között tapintható. Hawke szörnyen humoros karakter, viszi a hátán a történetet, és bár rosszfiú hírnevében áll, egyre inkább kiderül számunkra mennyire helyén van a szíve és az esze.

Kieran az a karakter, aki egyszerre tud fő- és mellékszereplő is lenni. Mindig ott van szem előtt, mégis pár szálat ő maga mozgat a háttérben, persze ezt csakis a barátja iránt érzett tiszteletből és jóakaratból. Bár maga sem vallja be szívesen, az idő haladtával megkedveli Poppyt, és a trió többedmagával elindul, hogy szembenézzen végzetével.

Az írónő ebben a könyvben már sokkal többet mutat felépített világképéből, ennek oka, hogy a könyv E/1-ben íródott Poppy szemszögéből, aki eddig teljes homályban élte életét. Ahogy egyre többet tud meg a világról, mi is több információhoz jutunk. Ez egy szépen kitalált és felépített fantasy világ, ijesztő és különleges lényekkel, istenekkel, vallásokkal és helyszínekkel. Nagyon színes és érdekes, így kíváncsi vagyok, mit tartogat számunka a harmadik könyv. Azt gondolom, az a rész lesz az, ahol a cselekmény ténylegesen beindul, a háború körüli események felpörögnek, és már nem feltétlenül a romantikus szálon lesz a legnagyobb hangsúly. Az első rész értékelésénél már írtam, hogy ez az írónő eddigi legjobb sorozata, legalábbis én így látom, sokkal kidolgozottabb, mind karakterek, mind világkép szempontjából, mint az előző általam olvasott könyvei. Viszonylag ritkán ragadok bele ennyire egy történetbe, mint ahogy ebbe, nem azt állítom, hogy a könyv tökéletes, mert még mindig vannak olyan momentumok, amikkel nem értek egyet, de mégis, Jennifer stílusa annyira magával tudja ragadni az olvasót, hogy képtelenség nem megszeretni a néha a butácskán viselkedő karaktereit, nem elképzelni, milyen lenne ebben a világban élni, vagy nem azon gondolkodni egész nap, vajon mi fog történni a karakterekkel a következő oldalakon, vagy a várt megjelenő kötetben.

Adatok

Jennifer L. Armentrout - A Kingdom of Flesh and Fire
Kiadó: Blue Box
Oldalszám: 638