Boldog lennél, ha a születésed helye odahorgonyozna, ahol megláttad a napvilágot, és nem mehetnél messzebbre pár kilométernél? Beletörődnél? El tudnád fogadni, hogy bizonyos adottsággal rendelkezők megtehetik, de te nem, mert másnak születtél? Vagy lázadnál?

A halál, akár az anyaméh, sötét és földszagú. Az álmok feketék, katonásan követik egymást, mint a kanálon a ragacsos talajdarabok, melyeket le kell nyelnie.

Ez a történet nem vidám, nem könnyű és nem hagy nyugton. Kegyetlen, elgondolkodtató és persze zseniális. Misztikus társadalomkritika, ez jutott eszembe, miközben olvastam, pedig a besorolás alapján abszolút nem ezekbe a kategóriákba tartozik, nekem mégis így érződött. Miért?

Egy kifordított világ, ahol a nők uralkodnak, a férfiak elnyomásban élnek, és a nők csak akkor hagyhatják el horgonyhelyüket, ha terhesek. Senki más nem. Így ők végzik a társadalom számára fontos munkát, hiszen eljutnak különböző helyekre, ahonnan beszerezhetnek élelmet, fát, könyveket, egyéb szükséges dolgokat. A terhes nők megbecsült személyek, kiváltságokban részesülnek. Pont emiatt minden nő már szinte gyerekként arra törekszik, hogy minél előbb teherbe essen, és vándorolhasson. A férfiakat tenyészekként tartják, bilincsbe verve, zsarolva, bántalmazva. A nemi együttlét csak funkcionális, a fogantatás a lényeg.

Az emberek olyanok, mint a magok. Sosem tudhatod előre, mi hajt ki belőlük.

Főszereplőink mind különböznek, céljuk mégis egy: a szabad vándorlás. Egy hajós, aki vízen született, így horgonyhelye ahhoz köti, a lánya, aki még szinte kislány, össze van zavarodva a múltját és jövőjét illetően, őt szintén a víz köti. Egy földevő, aki a föld mágikus erejét használja, nagyratörő céljai érdekében, és egy szerelmes nő, aki méh híján örökre röghöz kötött marad. Mozgatórugójuk alapos indok a lázadásra, a tetteik logikusak, hűek maradnak önmagukhoz. Az ő útjuk hosszú és nehéz, érdekes volt olvasni küzdelmeikről.

Lenyűgözött a karakterek kidolgozottsága, személyisége és az elveik. Ahogy a történet halad előre, egyre jobban megismerjük őket, az indokaikat, a terveiket, a miértjeiket. Mind a körülmények áldozatai, mind válaszokat vagy megoldást keresnek a vándorlás okaira. A cselekmény szépen felépített, az írói stílus olvasmányos, imádtam kézbe venni. Időszakosan félre kellett tennem, mert fel kellett dolgoznom, amit olvastam, elgondolkodtatott és elnehezítette a lelkemet. És épp ezért zseniális, mert nyomot hagy, nem enged el.

Az, hogy valamire nem találtál választ, nem azt jelenti, hogy nincs. Rossz kérdéseket tettél fel.

Kifordított társadalomkritikának azért éreztem, mert nem kell messzire menni a történelemben, vagy a térképen, de a férfiak születésük okán kiváltságos helyzetben voltak, visszaéltek a nők gyengeségével, visszafogták és bántalmazták őket, így a nők, korlátok és szigorú szabályok rabságában, elnyomásban éltek. Ez persze valahol még mindig így van. Ebben a történetben ez éppen fordítva történik, és nagyon jól mutatja, hogy nem jó az, ha az egyik nem felülkerekedik a másikon. Egyik sem élhet a másik nélkül, az egyenlőség pedig fontos, mindenkit ugyanazok a jogok és kiváltságok illetnének. Misztikusnak azért érződött, mert bár fantasy, igaz nem a sárkányos fajtából, de a föld ereje és a földevők olyan titokzatos erők a könyvben, hogy számomra abszolút a misztikum és rejtélyesség sugárzott az oldalakról.

A nők félnek, hogy a tudásnak horgonyhelye van, ezért pletykálkodnak, hogy terjedhessen.

Összefoglalva, méltatnám a remek ötletet, amiből a történet kiindult, a zseniális és összetett világfelépítést, a kidolgozott karakterábrázolást, a remek írói stílust, a szépen, fokozatosan és okosan felépített cselekményszálat. Hatalmas pirospont a borítóért, gyönyörű és beszédes.

Azok, akik szeretnének kicsit kiszakadni a komfortzónájukból és vágynak olvasni egy gondolkodásra késztető könyvet, vágjanak bele ebbe a kötetbe, mert nem fognak csalódni. Abszolút ajánlom, igazi remekmű.

Adatok

Moskát Anita - Horgonyhely
Kiadó: Gabo
Oldalszám: 440