Kedvcsináló idézetek a Talán most című könyvhöz
2021. december 05. írta: szaffipolca

Kedvcsináló idézetek a Talán most című könyvhöz

img_2084.JPG
A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Colleen Hoover nagysikerű regényének, az Maybe Somedaynek a folytatása. A Maybe Nowban visszarepülük Sydney és Ridge életébe, de ott lesz Maggie, Warren és Bridgette is.

Tartsatok velünk, ismerjétek meg a könyvet és annak szereplőit, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyv egy példányát.

 

 

Kedvenc idézeteim 

(...) néha muszáj a saját érdekünket néznünk. Aki boldogtalan, az a környezetét sem tudja boldoggá tenni.

 

Miközben több mint száz mérföld per órás sebességgel suhantam a föld felé, egy pillanatra sem gondoltam a halálra. Csak az járt a fejemben, milyen szerencsés vagyok, hogy ennyire élek.

 

Néha két ember olyan mély, intenzív pillanatot oszt meg egymással, amit egy egyszerű, hangosan kimondott „szeretlek” csak lealacsonyítana.

 

Imádom ezt az érzést, amikor a közelében vagyok. Tiszta adrenalinlöket, mint egy éjszakai ejtőernyős ugrás. Csakhogy hiába tombol bennem az adrenalin, hiába túrok a hajába, hiába mosolygott rám, amikor beléptem az ajtón, a szemében látom, hogy az ejtőernyőm nem fog kinyílni, és én hamarosan megállíthatatlanul a mélybe zuhanok.

 

A legtöbb feladatnál szinte rögtön kiderül, jól csinálod-e vagy sem, de a szülőségnél csak akkor jön a visszajelzés, amikor a gyerek felnő. Állandóan azon rágódom, hogy mindent elrontok, de mire kiderül, már késő lesz.

 

Neki nem tátong űr az életében.
Én viszont önző módon vele töltetném be a saját űrömet.

 

– Visszapillantó tükör – mondja. – A siketek hangszórója – dől hátra. – Ne beszéljetek úgy rólunk, mintha itt sem lennék!
Warren felnevet. Én elgondolkodva belesüppedek az ülésbe.
Ne beszéljetek úgy rólunk, mintha itt sem lennék.
Ne beszéljetek úgy rólunk…
Rólunk.

 

Van úgy, hogy valaki nemcsak undok, de hazudik is. Ennél a kegyetlen őszinteség sokkal szimpatikusabb.

 

– Azt a rohadt…! – Bridgette a telefonját bámulja, és a reakciójából ítélve csak egy dolog történhetett: megnyitotta a képet, amit küldtem. – Ki ez a tökéletes férfiszépség, aki eddig valami szörnyű véletlen folytán kimaradt az életemből?
Nevetek.
– Ő Jason Momoa.

 

Ha egy magányos emberen eluralkodik az öngyűlölet, akkor nincs mellette senki, hogy emlékeztesse a jó tulajdonságaira, és csak még jobban gyűlölni kezdi magát, amivel végül minden pozitívumot kiirt magából és az életéből.

 

Aki bármi rosszat mond a karmáról, az még tuti nem találkozott vele. Igazából nagyon barátságos, és bárhová megyek, mindig a nyomomban van. Mindig mindenhol.

 

Emlékszem az érzésre, ami akkor eltöltött. Mintha egy-egy előbukkanó napsugárral szép lassan minden negatív érzelmem szertefoszlott volna. Ilyen, mindent elsöprő áhítatot még soha azelőtt nem tapasztaltam. Ahogy ott ültem, ráébredtem, hogy olyasmire csodálkoztam rá, ami az első napfelkelte óta minden egyes nap megtörténik. Arra gondoltam, hogy lehet egy ennyire hétköznapi dolog ilyen fenséges. Nincs a világon még egy ilyen kiszámítható, szabályosan ismétlődő természeti jelenség, mégis azon kevesek közé tartozik, amiktől eláll az ember lélegzete.

 

Ridge: Te elmentesz dolgokat, amiket mondok neked? Most komolyan. Van egy szöveggyűjteményed?
Sydney: Szállj le rólam! Úgy állítod be, mintha fura lenne. Egy csomó ember gyűjt valamit.
Ridge: Persze. Kézzelfogható dolgokat, mint az érmék vagy a kitömött állatok. Kétlem, hogy sokan vagdosnak ki mondatokat beszélgetésekből.
Sydney: Dugulj el!

 

Nem mondom ki vagy mutatom a szót, csak érzem, de ő így is hallja.

 

Felmerült bennem, hogy bizonyos dolgokat azért tartottunk meg magunknak, mert szentek voltak számunkra, és ilyesmit csak azzal oszt meg az ember, akihez nagyon mélyen kötődik.

 

Nem szabad mindent a lehetséges vég függvényében megítélni. Sokkal fontosabb az út, ami a véghez vezet.

 

Ha megfakulnak is a ruhák, te új színt adsz majd nekik.

 

Egy csomó mindent csinál csak értem, például gondoskodik a zenéről, amit nem is hall. Tudja, hogy szeretek zenét hallgatni, és így akar örömet szerezni. Erről eszembe jut az első ilyen alkalom. A kocsijában ültünk a klubból hazafelé, és bekapcsolta nekem az autórádiót. Ezek az önzetlen kis gesztusok sokat elmondanak az emberekről.

 

Mi a semmiből is kincset csinálunk,
csak maradjon meg a boldogságunk.

 

A könyvet itt vásárolhatjátok meg. Beleolvasási lehetőség itt.

 

Adatok

Colleen Hoover – Talán most
Eredeti cím: Maybe Now
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 368
Fordította: Barthó Eszter
Kötéstípus: kartonált
ISBN: 9789635618262

 

mayben.png

 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek a Maybe Someday szereplőit. Minden állomáson találtok egy idézetet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint megfejteni, kitől származhat.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Szia, szív! Hallasz? Te és én mostantól hivatalosan is harcban állunk.”

 

a Rafflecopter giveaway

 

További állomások

Blogturné Klub

11.27. - Könyvvilág
11.29. - Szaffi polca
12.01. - Veronika's Reader Feeder
12.03. - Dreamworld - extra
12.05. - Szaffi polca - extra
12.07. - Sorok Között
12.09. - Dreamworld
12.11. - Csak olvass! - extra
12.13. - Csak olvass!

A bejegyzés trackback címe:

https://szaffipolca.blog.hu/api/trackback/id/tr3016763178

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása