2022. február 13. írta: szaffipolca

Sarah Winman: Csendélet

Blogturné

Sarah Winman legújabb, kívül belül csodás regényében, amely a 21. Század Kiadó gondozásában jelent meg a történelem, a művészet, a szépség és a kisemberek összefonódásáról egymásra hatásáról mesél. Tartsatok a bloggereinkkel és merüljetek el ebben a különleges világban, s ha velünk játszatok, esélyetek van egy példányt is megnyerni a könyvből.

Fülszöveg

1944, hullanak a bombák Toszkánában, és egy borospince romjai között találkozik két idegen. Különleges estét töltenek együtt.

Ulysses Temper fiatal brit katona, Evelyn Skinner hatvanas művészettörténész. Talán kém is?

Evelyn azért utazott Olaszországba, hogy festményeket mentsen meg a pusztulástól, és felidézze, milyen volt, amikor találkozott E. M. Forsterrel, és belehabarodott egy olasz szobalányba Firenzében, egy kilátással rendelkező szobában.

Ahogy Evelyn az igazságról és a szépségről beszél, Ulysses fejében szárba szökken egy gondolat, amely évtizedekre megváltoztatja életpályáját, sőt a szeretteiét is.

Értékelés

Sokáig érlelődött bennem az értékelés, a könyv mondanivalója nyomot hagyott. Ez a történet nem szól másról, csupán az életről. Hosszú időszakot ölel fel, melynek kezdetén a II. világháborús Toszkánában találjuk magunkat, ahol megismerjük többek között Evelynt, a művészettörténészt, valamint Ulysess-t, a brit katonát. A háború végeztével Ulysess hazatér, ahol zavarosan zajlik tovább élete Peggel és lányával, Collal, Petrussal, Cressel és Clauddal. Az évek telnek, a csapat egy része elválik egymástól, egyik fele Toszkánában él tovább, a másik marad Angliában, majd találkozások és elválások váltják egymást, végül győz a szeretet, és az egymás iránti honvágy, hiszen az otthon ott van, ahol a szeretteink.

Winman elvarázsolt csodálatos írói stílusával, a könyv elbeszélő jellegével. Rögtön bele tudtam képzelni magam a háborús, majd a háború utáni élethelyzetbe, ott voltam velük, együtt sírtunk és nevettünk. A szereplők személyisége és humoros, idilli évődéseik egymással biztosították azt, hogy egy pillanatig se eresszen a történet. Nagyon sokszor nevettem fel hangosan, a poénok erőteljesek, de sírtam is, amikor az írónő szétszakította a szívemet. Mikor becsuktam a könyvet, az fogalmazódott meg bennem, hogy nincs olyan, hogy felhőtlen boldogság, mert az élet mindig bekopogtat az ajtón. Ez a szereplőkön nagyon jól megmutatkozott, ugyanis senki sem volt igazán boldog. Voltak vidám pillanataik, de nem voltak mélyen boldogok, a veszteség és a reménytelenség olyan mélyen gyökerezett bennük, hogy képtelenek voltak teljes elégedettségben élni. Ez adott egy szomorkás hangulatot az egész kötetnek, és nem éreztem azt, hogy bármikor is elérkezne a megváltás.

Központi téma többek között a művészet is, a képzőművészeti leírások pontosak és tanulságosak. A művészek és a hozzáértők lelkesedése és elkötelezettsége sugárzik a betűkön keresztül, a könyvbe vetett munka ilyen téren (is) nagyon alapos.

Egy dolog mellett viszont nem tudok szó nélkül elmenni, és részben emiatt nem tudom megadni a maximális pontszámot, mert olyan jellegű dühöt és értetlenséget váltott ki belőlem, amivel nem tudtam mit kezdeni. Ennek középpontjában Peg karaktere áll. Nem magával a karakter jellemével volt bajom – bár hozzáteszem még véletlenül sem tudnám kedvelni, és nem is ez a lényeg –, hanem azzal, hogy az ő személyét vajon miért idealizálta az írónő és vele együtt az összes szereplő? Egy olyan emberről beszélünk, aki bárkivel ágyba bújik a jobblét reményében, lemond a gyerekéről, és a háborúban golyófogóként tevékenykedő férjét – aki azért a férje, ha ő meghal, kapjon a nő támogatást –, szinte teljesen figyelmen kívül hagyja. Csak és kizárólag az anyagi jobblét motiválja, ezért pedig tűr verést, megalázást, mindent. Amikor lehetősége lenne egy igazán jobb életszínvonalra, akkor is rosszul dönt. Mégis mindenki az égig magasztalja, két okból: mert szép, és mert szépen énekel. Sajnos, nekem ez egy ember pozitív jellemzéséhez édes kevés, és bármilyen sérelem is érte a karaktert a múltban, akkor sem pozitív élmény számomra azt olvasni, hogy az életvitele rendben van, de minimum szó nélkül tűrhető.

Ehhez a könyvhöz le kell kicsit csillapítani az elmét, hagyni kell időt az olvasásra, el kell merülni benne, mert a hangulata varázslatos. A benne rejlő művészet elcsábít, az ember nem is vágyódik máshova, csakis Toszkánába. Bár nincs kézzel fogható cselekményszál, ám a történet szól barátságról, szerelemről, gyászról, veszteségekről, újrakezdésről, zuhanásról és felemelkedésről, megbocsátásról, toleranciáról, összetartásról és a boldogság kereséséről. Olvasás után az ember valahogy jobban értékeli az életét, és azt, ami megadatott, még inkább megbecsüli a meglévőt.

A 21. század kiadó könyvei mind-mind igényes külsőt kapnak, ám ez a kötet egy igazi gyöngyszem a többi között, ugyanis csodás élfestést is kapott toszkán hangulatban, szép borítót, és passzoló vedőborítót. Egy biztos, az egyik legszebb könyv a polcomon!

Értékelés: 4,5/5⭐

A könyv ezen a linken vásárolható meg!

Adatok

Sarah Winman: Csendélet
Eredeti cím: Still Life
Kiadó: 21. század kiadó
Oldalszám: 430
Fordította: N. Kiss Zsuzsa
Kötéstípus: keménykötés
ISBN: 9789635681563

Nyereményjáték

Firenze és a műkincsek fontos szerepet játszanak a regényben, ezért most a városban található Uffizi Képtár gyűjteményében lévő festményeket kell felismernetek. A festő nevét és a mű címét írjátok a megfelelő sorokba.