Ez második könyv, amit Moskát Anitától olvastam, és mivel a Horgonyhely című kötete is nagy hatással volt rám, elhatároztam, hogy Anita minden könyvét szeretném elolvasni. Nemzetközi színvonalú minden története, bízom benne, hogy előbb-utóbb külföldre is eljutnak.

Fülszöveg

Alig ​két évtizede állatok milliói bábozódtak be világszerte, hogy aztán félig emberré alakulva bújjanak elő. Az emberiségnek hozzá kellett szoknia, hogy többé nem a Homo sapiens az egyetlen értelmes faj, és hogy a teremtés újabb hullámai megállíthatatlanok. A fajzatok élethez való joga azóta is heves viták tárgya, és amikor Magyarországon népszavazásra kerül a kérdés, hogy az itt élő, gettókba zárt és bérmunkásként dolgoztatott fajzatokat törvényileg embereknek tekintsék-e, a fal mindkét oldalán kiélesedik a helyzet.

August, a Nemzetközi Fajzatügyi Szervezet kampánymenedzsere minden eszközt megragad, hogy a közvéleményt a fajzatok oldalára állítsa, de hamarosan ő kerül kínos vizsgálódások kereszttüzébe. Pilar, a világtól elzártan, televízió előtt felnőtt borz minden állatnak segítene, ám barátait és feladatát is rosszul választja meg. Kirill, az őzfajzat blogger a fajzatok történeteit írja meg, hogy hangot adjon az elnyomottaknak, a gettó mélyén pedig mindent elsöprő sztorira bukkan.
Moskát Anita, a Horgonyhely szerzője harmadik regényében brutálisan eredeti és kíméletlen világot tár elénk, amelyben szervesen összeolvad az állat és az ember. Ez a történet garantáltan sokáig velünk marad: bekúszik a bőrünk – vagy irhánk – alá.

Értékelés

Miután becsuktam a könyvet és letörölgettem az utolsó könnycseppeket, már akkor tudtam, nagy bajban leszek az értékelés megírásánál. Összetett és sokrétű történet, nehéz szavakba önteni, körülírni, mennyire megérintett.

Miközben ezeket a sorokat írom, még mindig borzalmas könyvmásnapossággal szenvedek, ami elég rosszul hangzik, viszont abszolút a könyv mellett szól. Nehéz elengednem a szereplőket.

A történet szerint egy húsz évvel ezelőtti váratlan esemény kavarta fel a világ porát. Állatok milliói bábozódtak be, majd a folyamat végén félig ember, félig állat formájú lények bújtak elő. A jelenségre nem találtak magyarázatot, de időszakosan újabb hullámokban érkeztek teremtések. Az emberek bepánikoltak, meglepődtek, megrökönyödtek és pontosan azt csinálták, amit ilyen a helyzetekben szoktak; a félelem hevében pusztították a bábokat, majd a kifejlett fajzatokat is. Világszintű válságkezelés indult el, szervezetek jöttek létre, hogy menedzseljék az új lények beilleszkedését a társadalomba.

A hosszú folyamat nem a fajzatok malmára hajtotta a vizet, ők elnyomva, gettókban élnek, vagy éppen gyám mellett rabszolgamunkára fogva, közvetítőkön keresztül gyárakban rostokolva. A feszültség a sapiensek és a fajzatok részéről is egyre csak nő, hiszen a beilleszkedésük nehéz, sokan ellenállnak, viszont azok, akik tényleg akarnának és képesek lennének a társadalom hasznos tagjává válni, súlyos előítéletekkel találják szembe magukat. Itt merül fel az első fontos kérdés: honnan számít valaki emberi lénynek, személynek? Mi az, ami alapján emberként kezelhető valaki? Többet ér egy ember, mint egy fajzat, aki mondjuk ugyanolyan intelligenciával rendelkezik, csak azért, mert ő ember, a másik meg félig állat? Miért ér többet az emberi élet egy állaténál? Milyen jogon pusztítja a saját igényei kielégítésére az ember az állatokat? Efféle kérdések kavarognak egy lázadó csoport köreiben is.

Sok fontos témát boncolgat a könyv, még egyet kiemelnék, mégpedig azt, hogy milyen káros hatással van a social media, illetve az arccal vagy arc nélküli profillal ocsmányságokat kommentelők tevékenysége egy-egy alapvetően ártatlan emberre. Amikor valaki a notebook vagy a telefon kijelzője mögül olyan módon nyilvánul meg, amit fel sem fog, de az áldozatban hatalmas károkat okoz, ami akár a legrosszabbhoz is vezethet. Az emberek bele sem gondolnak, hogy mi lehet a vége egy-egy gusztustalan megnyilvánulásnak.

A szereplők nagyon erőteljesek, különlegesek, az írónő remekül építette fel és dolgozta ki a személyiségüket. A történet elején megismerjük Kirillt, a bloggert, az őzfajzatot, aki csordájával él együtt. Weboldalán keresztül meséli el a világnak a fajzatok történetét. Megmenti Pilart, a borzfajzatot, akit a gazdája kihasznált, majd elhajított, mint egy zsák szemetet. August, a kampánymenedzser, és a titkárnője, Veronika éjt nappallá téve dolgoznak azon, hogy a fajzatoknak jobb életük legyen; egy népszavazásra készülnek ennek érdekében (aktuálisabb nem is lehettem volna a könyv olvasásával). A háttérből pedig a Fekete Bárány mozgatja a szálakat, aki csábító dolgokat fogalmaz meg kevésbé csábító áron.

A szálak összefonódnak és összekuszálódnak, a fekete és a fehér eltűnik, csak a szürke marad, mert nincs igazán jó vagy rossz szereplő, illetve jó vagy rossz döntés, csak köztes szerepek és megoldások.

Ahogy halad előre a cselekmény, úgy egyre több minden derül ki a teremtés körülményeiről és magáról a teremtőről. A múlt feltárul, a hit bizonyossággá válik, a könnyű út és a helyes út elválik egymástól. A szereplők hatalmas változásokon mennek keresztül és rengeteg nehéz döntést kell meghozniuk. Néha megterhelő volt olvasni, és időnként félre is kellett tennem a könyvet, mert megviselt érzelmileg. Nagyon elgondolkodtatott. A végén pedig igazán megkönnyeztem, és bár így volt igazságos, azért fájt a szívem.

Idén több olyan könyv is akadt a kezembe, amik arról szóltak, hogy egy hirtelen változás vagy anomália próbára teszi az emberiséget, hogyan, s miként reagál. Elképzeltem, mi lenne, ha ez tényleg megtörténne. Sajnos mindig ugyanoda lyukadtam ki, hogy az emberiség emberségből elbukna. Újra és újra. Mindig az ismeretlentől való félelem uralkodna. Az ember a saját faján belül is a különbségeket látja a rasszok között és folyton alá-fölé rendeltségi viszonyt alakít ki, hát akkor mi lenne, ha egy új, értelmes, emberszerű faj jönne létre.

Ha egy szóval kellene felcímkéznem a könyvet, a gondolatébresztő szót használnám. Remek disztópia és társadalomkritika. Az írásmódja is méltatást érdemel, annyira szépen gördülnek a mondatok, jól esett olvasni, egyszer sem akadtam meg. Érezhető, hogy egy nagyon kidolgozott és kiforrott stílus által íródott. És akkor még nem is ejtettem szót arról, milyen magas érzelmi intelligenciával és tudással szőtte át az írónő a történetet, amely nyilván hozott, saját tulajdonsága.

A borító is dicséretet érdemel, Anita minden könyvének borítója vonzza a szemet, és sokat átad a könyvek hangulatából. Ez a cover is rendkívül beszédes, passzol a könyv aurájához és a szemet is gyönyörködteti.

Ez a könyv számomra hibátlan. Szívből ajánlom, ha egy igazán igényes, gondolatébresztő, rendhagyó történetet keresel, ugyanis ez tényleg bekúszik a bőröd alá.

Értékelés: 5/5⭐

Adatok

Moskát Anita: Irha ​és bőr
Kiadó: Gabo
Oldalszám: 608
Kötéstípus: puhatáblás
ISBN: 9789635661824