Beleragadtam a történetbe, és nem bírok kiszakadni.

Sok könyvet olvastam már Jennifertől, de ennyire jót még soha. Volt egy időszak, amikor úgy éreztem, nem tud már újat adni, és ugyanazt olvasom más körítéssel. Ez a történet most más volt. Egyrészt, határozottan nem YA, és végre kaptunk tőle egy jó kis high fantasyt. 

Megalkotott egy rejtélyes világot, ahol titokzatos és félelmetes lények tartják rettegésben az embereket, ahol felkelések dúlnak egy közelgő háborút sejtetve, ahol megismerünk egy beteges vallást, ami senki javát nem szolgálja, és egy lányt, akit elzártak mindentől és mindenkitől, és egy férfit, aki a halál jobbkeze.

Poppy meséli el történetét, aki különleges képességgel rendelkezik, és Kiválasztott egy olyan vallás rabságában, mely tele van ellentmondásokkal és titkokkal. Ideje nagy részét a palotában lévő szobájában és a kertben tölti, fehér ruhában, maszkban és fátyolban. Nem érhetnek hozzá, nem beszélhetnek vele, miközben ő lelkileg belehal a vágyba, hogy szabad lehessen. Szerencsére főszereplőnk lázadó típus, így a herceg és a hercegnő tudta nélkül - akik nagyban befolyásolják életét - titokban harcolni tanul, és időnként kiszökik, hogy megtapasztalja, milyen jó érzés ténylegesen élni. Egy éjjel a Red Pearl nevű számára maximálisan tiltott helyen keresi az életet és a szórakozást, amikor egy szobába rejtőzve találkozik Hawkekal.

A rejtélyes halálesetek és lázadások következményeként Hawke Poppy mellé sodródik, és innentől kezdve Poppy egyre távolabb kerül a Felemelkedéstől.

Poppy szerethető karakter, kedves, erős, és kapott egy csipet szarkazmussal vegyített humorérzéket is. Tiszta szívű lány, aki szabadságra és szerelemre vágyik. Mindenre, amit megtiltottak neki. Hawke tipikus JLA figura, de most a karaktere nem annyira egyértelműen jó vagy rossz beállítottságú, mint eddig.

Nem mondom, hogy a könyv hibátlan, mert nem az. A könyv első fele kissé vontatott volt, lassabban haladt a cselekmény, úgy éreztem, mintha bezártak volna 40 négyzetméterre, és nincs tér a történetben, de valószínű ez kellett is, tekintettel a későbbiekre. A kontraszt így sokkal jobban kirajzolódik, szinte fejbe vágja az embert minden, ami Hawke állandó jelenlétével jár.

Összességében nagyon elégedett vagyok a könyvvel, tetszett, szerintem kategóriájában magasan szerepel a listán. Tökéletes kikapcsolódást nyújt, beszippantott pillanatok alatt, és pont annyi volt benne mindenből, amennyi kellett.

Adatok