Az ősz kezdetével a Park kiadó egy újabb csodás Musso-kötettel örvendeztet meg bennünket. A Regényélet (La vie est un roman) főszereplője (vagy főszereplői) is írók, akik egy igazán speciális szakmai dilemmával küzdenek meg a történetben. A szerzői háttérmunkába belelátni önmagában is egy élmény a könyvmoly számára, hát még ha ez épp Musso különleges stílusában van tálalva. Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, mit gondolunk a regényről!

Fülszöveg

Hat hónappal ezelőtt, 2010. április 12-én hároméves kislányomat, Carrie Conwayt elrabolták, miközben bújócskáztunk a Williamsburgben található lakásomban.

Így kezdődik a nyilvánosságtól elzárkózó írónő, Flora Conway története. Carrie eltűnésére nincs magyarázat. A lakás összes ajtaja és ablaka zárva volt, a régi New York-i bérház biztonságikamera-felvételein behatolásnak semmi nyoma. A rendőrségi nyomozás eredménytelenül zárul.

Mindeközben az Atlanti-óceán túlpartján, egy pusztulásnak indult házban magányosan gyötrődik a megtört szívű író. A rejtély kulcsa nála van. Flora mindent megtesz, hogy megtalálja.

Ha az ember a nap jó részében egy kitalált világban kalandozik, nem egykönnyen találja meg a visszavezető utat. És szédeleg a két világ közti határvidéken.

Értékelés

Ez volt a legelső Musso-könyvem, de biztosan állíthatom, hogy nem az utolsó. Olyan sokan dicsérték már az ő munkásságát, mindenképpen szerettem volna megismerkedni műveivel. Ezt választottam elsőnek, és örömmel konstatáltam, hogy nem nyúltam mellé.

- Bármit csinál, a történet vége nem változik – figyelmeztet, miközben kinyitja nekem a liftrácsot.

- Író vagyok – mondom, és belépek a fülkébe. – A történet végét én döntöm el.

A címválasztás abszolút passzol. Hetek óta gondolkodom, hogyan írjam meg az értékelésemet anélkül, hogy az egészet lespoilerezném. Az első fordulat ugyanis annyira váratlan és meghökkentő, hogy felülírt mindent, amire addig számítottam a könyv kapcsán. Persze, nem rossz értelemben, ezzel az író elérte ugyanis, hogy végre úgy érezzem, ez a könyv nem kiszámítható. És mennyire, hogy nem az! Ezek után még több váratlan fordulat leselkedik ránk, a szerző remekül játszik az olvasó idegzetével. Olyan eszközökkel és fordulatokkal dolgozik, hogy abszolút változékonnyá tette a történetét. Néha teljesen leesett az állam, csak pislogtam és bámultam magam elé. Hogy történt ez? Számomra hatalmas pluszt ad az, amikor nem sejtem már az első sorok után, mit rejtenek majd az utolsók. Viszonylag kevés író képes erre, általában a könyvek többsége kliséken alapszik.

Az élet néha még a regényeknél is regényesebb.

Már az első oldalak beleragasztották a könyvet a kezembe, olyan izgalmas és rejtélyes történést tár elénk Musso, hogy nem lehet nem gondolni arra, mi lesz vajon a következő lépése. Mivel a cselekménybe nem szeretnék belemenni - hiszen akkor annyi az egésznek, ha blogom látogatója még olvasás előtt áll -, így inkább arra térnék ki, ami nem köthető közvetlenül a történetszál alakulásához.

A művészek gondolkodásmódja és élete mindig is lenyűgözött, hiszen nehéz egyensúlyban tartani a valóságot és a fantázia birodalmát. Az igazi művészek elmerülnek a saját valóságukban, legyenek írók, festők, zenészek vagy bármilyen más alkotók. Nehéz megtalálni az aranyközéputat a működtethető magánélet és a remete művészlét között. Musso főszereplője teljesen elvész a saját világában, tökéletesen felvázolja milyen az, amikor egy író elmerül műveiben, elszakad a valóságtól és minden földi dologtól. Hogyan éli meg ezt a család, a barátok és a művész saját maga. A negatív hatások mellett persze rengeteg a pozitív is, hiszen olyan dolgokat hoznak létre, melyben mások boldogságukat lelik és menekülést biztosítanak számukra.

A testem szánalmas pusztaság, felperzselt föld a hó alatt.

Azt kell mondanom, ez a könyv egy okos könyv. Intelligens a témája, a történetvezetése, a könyvben szerepelnek szépirodalmi és történelmi utalások, valamint a nyelvezete is kedvemre való. A cselekményszál minden fordulatával együtt tökéletesen épül fel, egy pillanatra sem laposodik el. Amit élveztem, hogy annyira bele tudott rángatni a főszereplő gondolatai közé, hogy annak érzelmeit teljes mértékben át tudtam élni. Néha határozottan depresszív állapota kerültem, ami alapvetően nem jó érzés nekem, de a könyv minőségét viszont abszolút pozitívan jellemzi. Ha egy történet ennyire magával tud sodorni és el tud repíteni, csakis jó lehet.

Akik még nem olvastak az írótól, akkor vágjanak bele, én biztosan fogok még kézbe venni Musso könyveket, akik pedig eleve az író rajongói, semmiképp ne hagyják ki ezt a remek történetet!

Értékelés: 4,5/5⭐

A könyvet itt vásárolhatjátok meg. 

Adatok

Guillaume Musso - Regényélet
Eredeti cím: La vie est un roman
Kiadó: Park
Oldalszám: 248
Fordította: Füsi Lídia
Kötéstípus: kartonált
ISBN: 9789633557419 

Nyereményjáték

A játékunkban olyan könyvekről lesz szó, amelyekben szintén írók a főszereplők. A feladatotok mindössze annyi, hogy az állomásokon megadott fülszövegrészletekből kitaláljátok, melyikre gondoltunk, és a címét bepötyögitek a Rafflecopter doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

További állomások

Blogturné Klub

09.17. Booktastic Boglinc
09.19. Readinspo
09.21. Szaffi polca
09.23. Könyv és más
09.25. Spirit Bliss Sárga könyves út