A Könyvmolyképző jóvoltából hazánkban is megjelenik Colleen Hoover legújabb regénye, a Regretting you. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják az anya-lánya páros generációkon átívelő, érzelmekkel teli történetét, melynek legnagyobb kérdése: vajon sikerül-e  visszatalálniuk egymáshoz? 

Tartsatok velünk, ismerjétek meg Morgan és Clara sztoriját, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott könyv egy példányát.

Fülszöveg

HOGY SZEDD ÖSSZE A SZILÁNKOKAT,

HA NINCS RAGASZTÓ, AMI EGYBEN TARTJA?

Morgan Grant és tizenhat éves lánya, Clara, a legkevésbé sem szeretne hasonlítani egymásra.

Morgan elszántan meg akarja óvni a lányát attól, hogy ugyanazokat a hibákat kövesse el, mint ő maga: túl fiatalon teherbe essen és férjhez menjen. Morgannek akkor félre kellett tennie az álmait.

Clara nem akar anyja nyomdokaiba lépni. És az ő kiszámítható anyukájával amúgy sincs bennük semmi közös, fikarcnyi sem.

Harcos természetükkel és egymásnak ellentmondó céljaikkal Morgan és Clara rettentő nehezen tud együtt élni. Csak Chris tud békét hozni a családi otthonba, Morgan férje, Clara apukája, a család oszlopa. De ez a béke darabokra törik, mikor Chris karambolozik - tragikusan és sok kérdést felvetve. A szívet tépő és tartós következmények jóval túlnyúlnak Clarán és Morganen.

Morgan küszködik, hogy megint felépítsen mindent, ami összetört körülöttük, és végül annál talál vigaszra, akitől a legkevésbé várná. Közben Clara egy olyan fiú felé fordul, akitől eltiltották. Minden egyes nap újabb titok, neheztelés, félreértés választja el anyát és lányát. Már-már annyira, hogy talán lehetetlen visszatalálniuk egymáshoz.

A RÉMÁLMOD, AMIT MÉGIS TÚL LEHET ÉLNI?
NÉZZ A MÉLYÉRE!

Értékelés

Az olvasás után már napokkal vagyok, amikor ezeket a sorokat írom, de még mindig a történet hatása alatt állok. Colleen könyveit olyan érzés olvasni, mint amikor az ember felül egy hullámvasútra, és nem tudja mire számítson; mikor jön zuhanás és mikor emelkedés. Rengeteg kötetét olvastam már, olyat is, ami itthon még nem jelent meg, és amit látok az, hogy az írónő elképesztő tempóban fejlődik, mindig előáll valami rendkívüli, új történettel, az olvasó pedig csak sodródik, és csak reménykedhet a feloldozásban. Sokszor érzem úgy a könyvei olvasása közben, hogy ebből már nem sülhet ki semmi jó, ezt már nem lehet megjavítani, ebből nem lehet jól kijönni, és ott már senki nem lesz boldog. És amit a legjobban szeretek, nincs színtiszta, rózsaszín boldogság a könyveiben, ahogy az életben sem, és pont ez az, ami megfog, hogy egy-egy kötete rendkívül életszagú, bármikor bárkivel megtörténhet. Kipróbálja magát új műfajokban is, és egyszerűen nem tud hibázni. Bármit olvastam tőle eddig, egyik sem hasonlított a másikra, egyik sem volt klisétörténet, és ami a lényeg, egyiket sem bírtam letenni.

A minap olvastam nála egy posztjában, hogy idén nem volt termékeny író, felsorakoztatta előző évei terméseit, amikor több könyvet szerzett, de most nem sikerült, mert nem talált inspirációt, és hogy ez is rendben van. És így van, igaza van, ezért nagyon becsülöm őt, hogy tényleg csak akkor ír, amikor úgy érzi, igazán nagyot tud alkotni. Ezért nagyszerű minden regénye.

Lehet kicsit elfogult is vagyok vele kapcsolatban, mert tényleg hű rajongója vagyok, és csak az első sorozatát tudtam igazán kritizálni, de elsőre nem várhatunk csodát, próbálgatta a szárnyait, végül pedig már élen jár a műfajban.

Minden könyvénél kiemelem a remek írói stílusát, ami könnyed, humoros, emészthető, szerethető, de nem puritán. Sokszor találok sorai között nagy bölcsességeket és okos gondolatokat, amelyek mély gondolkodásra késztetnek. Számtalanszor fedezek fel párhuzamot a saját életem történéseivel is, így még könnyebb beleivódnom a sorok közé. Mindig levonom a végén a tanulságot, és igyekszem a magam módján hasznosítani a regényeiben olvasott bölcsességeket.

Ez a története az anyaságról szól. Szerintem. Szól persze egy kamaszlány kusza érzelmi zűrzavaráról, egy fiú elképesztő kitartásáról, gyászról, hazugságokról, türelemről és az önfeláldozásról is, de valahogy mégiscsak az anyaság a kulcspontja ennek az egésznek, illetve egészen pontosan a szülői felelősség és szeretet. Anya és lánya meséli el történetét, Morgan és Clara. Morgan fiatalon esett teherbe Clarával, és beleragadt egy nem megfelelő kapcsolatba. Egy tragédia azonban felbolygatja mindenki életét, anya és lánya élete teljesen borul, olyan titkok kerülnek felszínre, amiket Morgan még csak nem is sejtett, de ez gyökeresen megváltoztatja az elmúlt 17 évről gondoltakat. Morgan, hogy óvja lányát a csalódástól, felvállalja a bűnös szerepét, Clara lázadni kezd anyja ellen, miközben mindketten a lehető legmélyebbre süppednek. Vannak azonban, akik segítenek nekik, a gyász és a kétségbeesés közben mindkettőjük életében ott a fény, a kérdés az, vajon megragadják-e a lehetőséget, vagy tovább rontanak a helyzeten.

Elolvasva a fülszöveget egyébként abszolút nem jön át a történet esszenciája. Nem is tudom, hogy lehetne ennyi történést és ilyen fájdalmat belesűríteni pár sorba, hogy az olvasni vágyó előre felkészülhessen arra a bizonyos hullámvasút túrára. Rengeteg szenvedés és mély gyász lengi körül a történetet, olyannyira, hogy az ember torka tényleg elszorul, miközben olvassa. Nehéz volt, bevallom, mert ismertem Morgan szempontját, a jelenét és a múltját, mialatt láttam, hogy Clara miként reagál és ért félre mindent, s közben édesanyja teljesen összetörik. Morgan felvállalja a bűnös szerepet, egy sor olyan döntést hoz, amivel kizárólag a lánya érzéseit védi, és melyik szülő ne gondolkodna így? Sokat elmélkedtem, mit tennék Morgan helyében. Mi a helyes? Az igazság, vagy a féltés? Honnan tudja egy szülő mikor elég érett érzelmileg a gyermeke bizonyos megpróbáltatásokra, a kőkemény igazságra, ami megváltoztatja benne a családjáról alkotott tökéletes képet.

És ott van Clara. Végig rendkívül depresszív, és ismerve az igazságot az olvasót sokszor kiboríthatja a viselkedése, de az ő szempontjából nézve és az ő életkorában bárki más másképp viselkedett volna? Valószínűleg nem. Nem volt mindig könnyű őt kedvelni, mert az olvasó akarva akaratlanul is az édesanyával szimpatizál és úgymond mellé áll, de végig abban reménykedtem, hogy a legvégén mindenki helyesen dönt. A történetben két mellékszereplő is fontos szerepet kap, ők a békés élet lehetőségét ajánlják a két főszereplőnek, a kérdés az, ki tudnak-e mászni abból a bizonyos nagyon mély gödörből és a segítséget nyújtó kéz irányába nyúlni.

Ami még pozitívum, a női karakterek nagyon erősek. Morganben egy új életcél fogalmazódik meg, nem akar többé kiszolgáltatott lenni és tétlennek érezni magát, Clara pedig egyetem előtt áll és kész tervei vannak a jövőre nézve. A megvalósításhoz mindent elkövet és szorgalmasan dolgozik, hogy megvalósítsa álmait. Morgan karaktere és története fontos témákat boncolgat. Rendkívül közelinek érzem ezt most én magam is, hiszen, ha otthon marad az ember egy gyerekkel és vissza kell térnie a valósába, milyen esélyekkel indul? Rosszakkal szerintem, nehéz mindent összeegyeztetni, bár Magyarországon más az életvitel általában, mint Amerikában, ott sok nő otthon marad végleg, vagy míg a gyerek magasabb életkort el nem ér. Morgan egyetem előtt lett terhes, így le sem tudott diplomázni, a férje gondoskodott a megélhetésről, míg ő a háztartást vezette. Az új helyzet azt kívánja, hogy munkát, célt keressen, esetleg egy diploma lehetősége is felmerül. Az új célok és a lehetőség boldogsággal tölti el, reménnyel telve néz a jövő irányába. Szerintem ez a mondanivalója nagyon pozitív, hogy igenis, ha valaki úgy érzi szeretne tanulni, kipróbálni magát új dolgokban, akkor lépje meg. Az önmegvalósítás létszükséglet, és mindegyik karakter arra törekszik, hogy a maga ura legyen, sikeres és soha többé ne kelljen senkire támaszkodnia.

Nem is tudom felsorakoztatni azt a rengeteg gondolatot, ami felmerült bennem olvasás közben és után, ami a legjobban felkavart az árulás, még most sem tudom felfogni a kegyetlenséget. A szereplőket az sem menti fel, hogy egy elhibázott döntéssorozat vezetett a kialakult helyzethez, a hazugságok halmozása, a titkok, az intrika annyira felkavaró, hogy csak kapkodtam a fejem olvasás közben.

Negatívat nem tudok írni a könyvről, csak pozitív élményeim vannak, még a sok sírás ellenére is, vagy pont azért. Rendkívül érzelmes, felkavaró és ami a legfontosabb, elgondolkodtató. Biztos megvan a hibája is, de nekem pont erre a történetre volt most szükségem, nálam teljesen célba talált, és azt gondolom, ha ennyire meg tudott érinteni, és még csak letenni sem bírtam, nem is érdemel mást, csakis maximális csillagozást.

Értékelés: 5/5⭐

A könyvet itt vásárolhatjátok meg. Beleolvasási lehetőség itt.

Adatok

Colleen Hoover – Elrontott életek
Eredeti cím: Regretting ​You
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 416
Fordította: Moldova Júlia
Kötéstípus: kartonált
ISBN: 9789635619641

Nyereményjáték

Mostani játékunk során Colleen Hoover hősnőié lesz a főszerep. Minden állomáson láthatjátok valamelyikük kissé hiányos nevét, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a meglévő betűk alapján kitalálni, kire gondolhattunk. Ha minden állomást teljesítettetek, esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott könyv egy példányát.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

További állomások

Blogturné Klub

11.19. Sorok Között
11.2.0 Könyvvilág
11.22. Dreamworld - Idézetek
11.24. Dreamworld  - Borítók
11.26. Veronika's Reader Feeder
11.28. Fanni’s Library
11.30. Readinspo
12.02. Szaffi polca
12.04. Csak olvass!
12.06. Csak olvass! - Könyvjelzők, printek
12.08. Dreamworld