Teljes mértékben a sötétben tapogatóztam, amikor erre a könyvre esett a választásom, nem igazán tudtam miről szól, nem olvastam el a fülszöveget, nem néztem utána. Tetszett a címe, a borító pedig valami sötét, borongós sztorira csábított. Talán az idő hangulata miatt, most éreztem aktuálisnak ezt a kötetet, és az a helyzet, jól tettem, hogy ősszel vágtam bele. Ez a történet nem a forró nyári napok olvasmánya, szerintem sokat számít, hogy az év melyik szakaszában vesszük kézbe. Én abszolút ajánlom a Halloween környéki időszakot, ugyanis a könyv boszorkányos témát dolgoz fel, így remekül rá lehet vele hangolódni az október-novemberi spooky időszakra.

Fülszöveg

Köszöntünk ​az elátkozott városban, Sparrow-ban.

A Csendes-óceán parti városkában kétszáz évvel ezelőtt három nővért halálra ítéltek boszorkányságért. Köveket kötöttek a bokájukra, és a kikötő mély vízébe lökték őket.

Azóta minden nyáron visszatérnek egy rövid időre, és három lány testébe költözve bosszút állnak azzal, hogy fiúkat csalnak a kikötőbe, és vízbe fojtják őket.

Akárcsak sok helybeli, a tizenhét éves Penny Talbot is beletörődött a várost sújtó átokba. De ebben az évben, a nővérek visszatérésének éjszakáján egy Bo Carter nevű fiú érkezik, akinek fogalma sincs arról, hogy milyen veszélybe csöppent.

Bizalmatlanság és hazugságok kezdenek terjedni az eső áztatta utcákon. Penny és Bo is gyanakszik, hogy a másik titkokat rejteget. A halál pedig gyorsan utoléri azokat, akik nem tudnak ellenállni a nővérek csábításának.

Penny azonban olyasmit is lát, amit mások nem. És muszáj lesz választania: Bót mentse meg, vagy saját magát.

Legyőzheti egy boszorkány az óceán szirénénekét?

Értékelés

Semmiféle szívmelengető érzést ne várj a könyvtől, nem vidám, és nem is olyan, ami után jól fogod érezni magad. Már jó pár órája befejeztem, miközben e sorokat pötyögöm, de még mindig a hatása alatt állok. Ami egyébként jót jelent, mert azt mutatja, hogy megérintett.

Ez a történet az 1800-as évek elejére repít vissza minket, amikor egy gyógytea kikeveréséért is akasztás járt boszorkányság gyanúja miatt. A kis városba, Sparrow-ba érkeznek a Swan nővérek, akik mind a hárman csodaszépek, kissé buják, csábítóak és szeretik elkobozni a férjeket. Gyanús viselkedésük és kívülállóságuk miatt hamar a tenger mélyén találják magukat.

Mi pedig a jelenben, Pennyvel, aki iskolatársaival a szokásos június 1-ji szezonnyitó bulira készül. Egy olyan bulira, ami egy olyan időszak kezdetét jelzi, amikor a Swan nővérek visszatérnek, és bosszút állnak. A két évszázaddal ezelőtti kivégzés nem maradt megtorlás nélkül, minden évben kísértenek három hétig, belebújnak egy-egy fiatal lány testébe, és fiúkat csábítanak a vízbe. Családok veszítik el szeretteiket, a férfiak hullanak, és a kis város közössége magatehetetlen. Jót tesz azonban a turizmusnak, a helyiek igyekeznek hasznot húzni a katasztrófaturizmusból.

Egy idegen is érkezik a városba, Bo, aki titokzatos és alázatos, munkát keres, majd talál is, méghozzá Penny és édesanyja szigetén, akik a világítótornyot és környékét igyekeznek rendben tartani. Elszigetelve élnek ők ketten a kis szigeten, már csak ketten, mert Penny édesapja a Swan nővérek áldozatául esett évekkel ezelőtt. A nővérek június 1-jén térnek vissza, dalolnak az óceán mélyéről, és a vízbe hívják a lányokat. Aki nem vigyáz, könnyen egy Swan nővér megszállása alatt találja magát. Persze az, hogy kit szállnak meg a nővérek, szinte mindig rejtély marad, csak a holtak igazolják a jelenlétüket.

Az éneklés hamar abbamarad, ami azt jelenti, hogy a megszállás megtörtént. Ekkor Penny és Bo már a kis félszigeten vannak. Az elkövetkezendő hetekben Penny segít Bónak, és viszont, a lány pedig igyekszik megvédeni a fiút a csábítástól, ami az óceánba csalogathatja a fiút.

A két főszereplő tele van titkokkal, alig tudunk meg róluk valamit a könyv legnagyobb részében. Bo érkezésének oka kérdéses, Penny pedig magába folytja minden bánatát és a múltja rejtelmeit. Nehezen nyílnak meg egymás előtt.

Az egész könyv hangulata nagyon borongós, szomorú, de mindig történik valami, ami miatt képtelenség letenni. Jelenkori és múltbéli események váltakoznak a fejezetekben, egyre jobban megismerjük a Swan nővérek halálának körülményeit, közben párhuzamosan haladunk előre a jelenben a nyári napfordulóig. Az írónő rendkívül olvasmányosan ír, tetszett a könyv nyelvezete, és az is, hogy olyan írói eszközöket is használt, melyeket sokszor hiányolok. Szépen szerkesztett mondatokból és metaforákból sem szenvedtem hiányt, ettől egy kicsit még jobban pörögtek a lapok az ujjaim alatt. Egy pillanatig sem engedett el a történet, és nem csak olvasás közben, hanem még most sem. Folyton a végkifejleten jár az agyam, de tudom, nem végződhetett másként.

A cselekményszál szépen és fokozatosan építkezik, ez a történet nem kevesebb és nem több, mint aminek lennie kell. Több erkölcsi kérdést is vet fel, többször elgondolkodtatott, hogy én vajon mit tennék a szereplők helyében. Hogyan reagálnék? A város pont úgy reflektál az eseményekre, ahogyan az lenni szokott, ha kitör a pánik, mert a félelem és a rettegés beleivódott a lakók bőrébe.

Ha szereted a misztikus, boszorkányos, néha kissé félelmetes és borzongató történeteket, bátran vesd bele magad ebbe a könyvbe, nem fogsz csalódni!

Most pedig megyek, olvasok valami vidámat, különben sírva alszom el a nyomasztó érzés után, amit a Gonosz mélység hagyott maga után. És ez jó. Ez azt jelenti, hogy ez a könyv jó volt!

Köszönet a kötetért a Könyvmolyképző kiadónak!

Értékelés: 4,5/5⭐

A könyvet itt vásárolhatjátok meg. Beleolvasási lehetőség itt.

Adatok

Shea Ernshaw – Gonosz mélység
Eredeti cím: The ​Wicked Deep
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 312
Fordította: Béresi Csilla
Kötéstípus: kartonált
ISBN: 9789634578017