A fiatal Mary Percy Shelley-vel, Lord Byronnal és John William Polidorittal időzött Genfben, ám a borús idő a négy fal közé zárta őket. Unalmukban kísértethistóriákat olvastak, ekkor vetette fel Byron, hogy írjanak ijesztő történeteket, és akié a legrémisztőbb lesz, az nyer. Mary egy ideig nem kapott ihletet, végül egy rémálom inspirálta a már mindenki számára ismert horror történetet. Shelley támogatta őt, a könyv kiadásra került, és azóta is világhírű. Először 1818-ban adták ki Mary Shelley kilétét leplezve. Rengeteg rémtörténet alapjául szolgált.

Fülszöveg

Mary Shelley tizennyolc évesen, egy lidércnyomás hatására találta ki rémtörténetét egy baráti költői versenyre. A versenyt megnyerte, ezzel pedig teremtménye elindult világhódító útjára. A hátborzongató, mára már ikonikus történet szerint Victor Frankenstein életet lehel a holt anyagba, ám később megtagadja teremtményét - s ezért a szörny rettentő bosszút esküszik. 
A kétszáz évvel ezelőtt született mű - amelyet mindenki ismer, de csak kevesen olvastak - rákérdez a tudomány hatalmára, az emberek természetére, céljaira, a világban betöltött helyére, s magára a létezésre is. Bűnhődhet helyettünk más? Az emberiség védelmében sem? Mennyit bír el a lelkiismeret? Vajon ki az igazi rém: a teremtmény vagy teremtője?
A kétszáz éves regény most új köntösben, a Göncz Árpád fordításából kimaradt részekkel, valamint a szerző legendás előszavával kiegészülve jelenik meg a Móra Kiadó gondozásában.

Értékelés

Mary Shelley igazi példakép, hiszen szembeszállt a kor szellemiségével és a romantikus történetek helyett valami igazán újat és meghökkentőt alkotott.

A találékonyság, be kell ismerni, nem a semmiből, hanem a káoszból teremt – mindenekelőtt léteznie kell maguknak az alapanyagoknak; s a találékonyság formálhatja ugyan e sötét és alaktalan szubsztanciát, létrehívni azonban nem képes.

A könyv keretes szerkezetben íródott, levélregény formában. Robert Walton húgának írt leveleit olvashatjuk, amiben a férfi beszámol vállalkozásának eseményeiről. Walton, aki az Északi-sarkra tart, felfedezőútján furcsa dologra lesz figyelmes: egy szánon utazó óriási emberszerű lényt lát elsiklani a jégen. Napokkal később egy másik szánon egy európai ember sodródik útjába, akit fel is vesz hajójára. Később a neve is kiderül: Victor Frankenstein. Walton további beszámolóinak középpontjában Frankenstein elbeszélése áll, aki felfedi titkát újdonsült barátjának.

Victor elmesél mindent, egészen gyerekkorától kezdve. Visszaemlékezik, milyen lázasan kutatta, hogyan adhat életet egy élettelen testnek, éveit, testi és mentális egészségét áldozta fel, annak érdekében, hogy bebizonyosodjon az, amit sejtett. És amikor végre sikerrel jár, a teremtménye életre kel, ő ennek súlya alatt összeroppan, majd elmenekül. Telnek a hónapok, Victor felépül, de a szörny nem felejti el, hogy mit tett, illetve mit nem tett, majd felváltva válnak vaddá és vadásszá. A szörny bosszúhadjáratának eszközéül Victor családtagjait választja. A történetük a folyamatos bántásról és bántalmazásról szól, hogyan kerülnek mindketten a magány sötét vermébe, míg végzetük beteljesedik.

Ha az élet okát kutatjuk, mindenekelőtt a halálhoz kell visszatérnünk.

Bár a történet Frankenstein életét járja körül, a szörny is kapott egy nagy szeletet, amikor elmeséli, hogyan telt az az év, miután teremtője magára hagyta. Hogyan fedezte fel önmagát, művelte ki magát, hogyan tanult meg mindent az életről. Majd ő maga pedig Felix történetét meséli el. Ezek az oldalak voltak számomra a legérdekesebb részek a könyvben.

Elgondolkodtatott, hogy a lény alapvetően nem volt sem jó sem rossz, semleges volt, de az idő, és amit tapasztalt, mégis gonosszá tette. Ha Victor nem hagyja magára, teljesen másként alakult volna minden, hiszen, ha kapott volna szeretetet, támaszt és társaságot, nem érte volna annyi negatív tapasztalat és csalódás. Így teljes mértékben Frankenstein vonható felelősségre a történtekért, aki végül szintén magára marad. Egyáltalán nem volt számomra szimpatikus, hiszen nem vállalta a felelősséget, majd később is csak rossz döntéseket hozott, még akkor is, amikor a lény fenyegetése egyértelműen utalt arra, ki lesz az áldozata a nemtörődömségének.

Tanulja meg tőlem, ha nem a tanításomból, hát a példámból, milyen veszélyes dolog a tudás, s mennyivel boldogabb az az ember, aki szülővárosát hiszi a világnak, mint az, aki oly nagyságra vágyik, amelyet emberi természete nem tesz lehetővé.

Ez egy végtelenül szomorú történet, és azt hiszem, a magányról szól. Arról, hogy mekkora szükségünk van társra, családra, valakire, akire támaszkodhatunk és mi történik, ha mindent és mindenkit elveszítünk, vagy ha elhagy minket a remény.

Szeretettel ajánlom ezt a könyvet, úgy vélem sokat tanulhatunk belőle. A nyelvezete a mai világban igazán léleksimogató, Göncz Árpád kiváló fordítása pedig teljesen visszaadja azt az élményt, amit Mary Shelley megteremtett.

Ez a kiadás a Móra Klassz sorozat részeként jelent meg, a borító egyszerűen gyönyörű, ahogyan a sorozat többi kötetéé is.

Köszönet a könyvért a Móra könyvkiadónak! Ha az ajánlóm felkeltette az érdeklődésed, ezen a linken a kiadó oldaláról megvásárolhatod.

Értékelés: 5/5⭐

Adatok

Mary Shelley: Frankenstein
Eredeti cím: Frankenstein
Kiadó: Móra
Oldalszám: 254
Fordította: Göncz Árpád, Szenderák Bence
Kötéstípus: puhatáblás
ISBN: 9789634860334