Régi vágyamat valósítottam meg azzal, hogy végre elolvastam Kleinheincz Csilla Ólomerdő című könyvét. Nem is tudom, hány éve szemezek már a történettel, végül teljesen hirtelen ért a lehető legnagyobb motiváció: újra nyomdába került a könyv, a könyvhétre meg is érkezett, én pedig a dedikálásra váró sorban találtam magam kezemben az új kiadással. Bevallottam az írónőnek is, hogy még nem olvastam tőle, így ez lesz az első könyv, majd ő néhány kedves sorral indított útnak Ólomerdő felé. Valahogy tudtam, hogy nem fogok csalódni, egyszerűen éreztem, hogy ez egy olyan történet, ami pontosan nekem való. Nem is tévedtem. 

Fülszöveg

Minden gyerek hisz a tündérekben, a sárkányokban és a lányok segítségére siető lovagokban. Emesének édesanyja mesélt róluk; megígérte, hogy megmutatja neki a másik világot, márpedig az ígéret köti a tündéreket. És Anya tündér volt.

Emese nem hitt bennük, amióta Anya eltűnt. De már maga sem tudja, mi is az igazság.
Végül mégiscsak eljön érte egy lovag, ám korántsem azért, amiért hitte.

A tündérek ólomerdejében rá kell jönnie: az is eladná, aki a legjobban szereti, a hős lovagoknak pedig nincs szívük. És akkor még nem is találkozott a családjával…

Bár mese lenne!

Értékelés

Gyerekkorom óta rajongok a népmesékért, a mai napig fennáll az imádatom. Bármikor szívesen olvasgatom újra a régi népmesés könyveimet, tehát abszolút nem áll távol tőlem egy népmese-adaptáció, sőt! Kifejezetten szeretem, ha nem egy mézesmázos burokban érkezik egy történet, hanem egy kissé komorabb, szomorkásabb hangulatban. Így ez a könyv a tragikus és mélabús atmoszférájával és népmesés elemivel átszőve pontosan azt hozta el számomra, ami után már régóta ácsingóztam.

Ilyen vagyok, gondolta. Azt hajszolom, aki a legtöbb fájdalmat okozza.

Nincs nagy térbeli és időbeli kiterjedés, a szereplők száma is csekély, ezáltal több teret kap személyiségük kibontása és sorsuk boncolgatása, keresése. De itt még a sors sem csak egy plátói fogalom, ugyanis a sorsot a végzetnők irányítják, hol így, hol úgy. A szereplőket átkok sújtják, küzdenek lelki és fizikai szabadságukért, a szeretteikért, vagy csak saját magukért. A népmesés elemek közül megjelennek a tündérek, a sárkányok, a gonosz, mint özvegyasszony/öregasszony/boszorkány, a hattyú és a holló párosa, a sárkányölő, a saját tudattal rendelkező erdő (olvastam egy könyvet, ami szerint ez inkább tény, mint mese), a manószerű lény, az átkok és varázslatok, az elrabolt szív és a lehetőség, hogy a tiszta szív győzedelmeskedhet a gonosz felett.

A könyv legnagyobb erőssége az írásmódjában rejlik. Gyönyörűen szerkesztett mondatok váltják egymást, igazi táplálék a léleknek. Többször futott át az agyamon a gondolat, miközben olvastam, hogy „na igen, így kell írni!”. Csekély számú íróra tudom ugyanezt elmondani, így amikor ilyen kincsekre lelek, mint ez a könyv is – és az egész sorozat –, felsóhajtok kicsit. Bár felhígult az írói szakma is (mint egyébként az összes), azért, ha az ember keres minőségi olvasmányt, találhat.

Minden bedobott kavics megváltoztatja a sorsfolyó folyását.

A cselekmény lassan bontakozik ki, de cserébe tudatosan és szervezetten épül fel. Tipikusan olyan történet, amihez kissé le kell csendesedni, mert nem egy pörgős, akciódús olvasmány. Az értékét legfőképpen a stílus minősége adja, illetve a karakterközpontúság.

A történet szerint Emese – aki egy tündér és egy ember közös gyermeke – vágyódik elvesztett tündér édesanyja után, aki egyik napról a másikra tűnt el, ezáltal magára hagyva kis családját. Emese édesapjának erdőben tett titkos látogatásai sikertelenek és sebek nélkül sem maradnak, de nem adja fel; neki és a lányának is szüksége van Lónára. Az erdő azonban végtelen számú titkot és átkot rejt, szembeszállni a gonosszal pedig végzetes is lehet. Emese és édesapja mégis megpróbálják, de a sors külön utakat szán a két bátor szereplőnek.

Ahogy kettéváltak, vitték magukkal egy kettőbe szakadt lélek egy-egy felét, ám az emlékeket mindketten ott felejtették.

Fontos szerepet kap Rabonbán, akinek története szívfacsaró, és talán az ő szála az, ami leginkább hajt engem a folytatás olvasása felé. Rengeteg a lehetőség a karakterben, és már az első részben is rendkívül érdekesnek találtam az ő személyiségét, így mindenképpen folytatni fogom a sorozatot.

Mindamellett, hogy a könyv ifjúsági regényként van felcímkézve, ugyanannyira szól a fantasyt és a magyar népmesei világot kedvelő felnőtteknek is. Bár én eleve úgy gondolom, hogy soha nincs késő mesét olvasni, egyszerűen az emberi léleknek szüksége van a mesékre, hogy emlékeztessenek minket arra, bármennyire is rossz a helyzet éppen, mindig van kiút; kitartással és odaadással legyőzhetjük az akadályokat.

Ajánlom szeretettel, olvassátok el bátran, nem fogtok csalódni!

Értékelés: 4,5/5⭐

Adatok

Kleinheincz Csilla: Ólomerdő
Kiadó: GABO
Oldalszám: 354
Kötéstípus: puhatáblás
ISBN: 9789635662760